Ez a tavasz is olyan lassan telt el, hogy úgy éreztem, soha-soha nem jön már el a nyári vakáció! Mert az idén is ismét nagyon készülünk ám a nyaralásra! Élénk levelezésben állok az unokatesó..- jaj, ezt most ki kellene húznom, mert, hogy helyesen unokatestvért kellene írnom, mert anyu egy kicsit mindenbe beleszól, és azt mondja, az még hagyján, hogy pongyolán beszélek, na de az írás, az más. Még mondott egy latin közmondást is, vorba volant, scripta manent, ami azt jelenti, hogy a szó elrepül, az írás megmarad. (Amire apu azt mondta, jegyezd meg jól fiam, ez anyád egyik kedvenc mondása!).
Szóval, élénk levelezésben állok az unokatestvéreimmel. Olyan programunk lesz a nyáron, hogy csuda! Remélem jól fog sikerülni, s mindenki meg lesz elégedve, mert ha így lesz, akkor engem dicsér majd az egész társaság. Hogy miért éppen engem? Hát ez egy kicsit bonyolult dolog, mert tulajdonképpen az egyik írásom miatt történt az idei nyaralásunk programváltozása.
Tudjátok, anyu nagyon boldog, hogy én beadtam a derekamat és, hogy lassan elkezdtem magyar könyveket olvasni. Arra meg határozottan büszke, hogy ha noszogatásra is, de írok a Híradó olvasóinak. Mikor tavasszal megkaptuk a lapot, azonnal felhívta a nagymamámat és felolvasta neki a húsvétról szóló levelemet. A többi rokonnak meg elküldte a Híradó honlapjának a címét, hadd olvassák el ők is a bizonyítékot, hogy magyarul nem csak beszélni, de írni is tudok.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis barnásszürke, hosszúfarkú állatka. Emberszemmel nézve nem volt valami szépség. Hosszú érzékeny orrocskája, gömbölyű fülecskéi elég mutatósak voltak, csak a farka… az bizony hosszú és csupasz volt! Az emberek, akik persze ismernek minden állatot, hivatalosan úgy nevezték, vándorpatkány. De mondták rá azt is, hogy erdei meg mezei pocok, vagy cickány, de ez téves elnevezés volt, mert ő igenis patkány volt, és mert szeretett eljutni újabb és újabb vidékre, ahol több az élelem, csendesebb a környék és nem kell félni ellenségtől, hát vándorolt.
Egyszer, hosszú-hosszú vándorlás után egy kicsi erdőcskébe érkezett. Nem volt ez igazi erdő, csak amolyan utat szegélyező erdősáv, de jó hely volt. Az erdősávocska egyik felén egy széles út vezetett, másik felén az emberek házai sorakoztak, így róka, vagy más ragadozó állat, kitől tartani lehetett, nem volt a közelben. Az emberektől meg nem félt a kis vándor. Nem is nagyon találkozott velük, mert az emberek inkább nappal mutatkoztak, ő meg éjjel szeretett járkálni. Akkor is nagyon-nagyon óvatosan.
– Cin-cin – cincogta csak úgy, magának – úgy látom, elég jó ez a vidék. Azt hiszem, itt megállapodok, nem vándorolok tovább. Ennivaló van bőven, most csak egy jó kis csendes, biztonságos helyet kell találnom, ahol felnevelhetem a fiókáimat, ha majd lesznek.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
