A bakancs kalandja!

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bakancs. Ez a bakancs egy erdei házikóban lakott, de senki nem szerette. Bánatában beköltözött a fás ládába. Egy fagyos téli napon betért a házikóba egy fiú, hogy egy kicsit megpihenjen és megmelegedjen. Mikor bement, meglátta, hogy már alig van egy kis parázs a kályhában és fát akart rakni a tűzre. A fás ládában meglátta a bakancsot és gondolta, felpróbálja. A bakancs pont talált neki. A fiú nagyon örült és örömében kiszaladt és megmutatta a fenyőfáknak, hogy milyen szép bakancsa van. A fiú azóta is abban a bakancsban jár.

 

Hajas Krisztina
Getingvägen 48
561 48 Huskvarna

 

 

 

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

A szerencsés fenyőfa

 

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak a kerek erdőnek a szélén állt egy kicsi faházikó. Abban a házikóban lakott egy ember. Nyáron nagyon vígan élt, de amint megjött a tél, elkezdett hullani a hó, hideg lett. Ha sütött a nap, elolvasztotta a házikóra hullott havat, a hólé megfagyott, és a házikó ereszén sok-sok jégcsap képződött. Nagyon hideg lett a házban is. Az ember egy öreg ládában tartotta a tüzelőfát. Odament az öreg ládához, kinyitotta, hát egy darab fa nem sok, de annyi sem volt már benne. Az ember felöltözött jó melegen, felhúzta a bakancsát és elment az erdőbe fáért. Szedegette a gallyakat, jó sok hulladékfát összeszedett, elindult haza. Már előre elképzelte, milyen jó lesz a tűz parazsa mellett melegedni. A háza közelében meglátott egy ügyes kis fenyőfát. Az ember azt mondta: szerencséd van kis fenyő, hogy nem láttak meg az emberek hamarabb, még kivágtak volna karácsonyfának. Most már tudom hol vagy, vigyázok rád, hogy szépen növekedjél.

 

Bálint Palmgren Tünde, 10 éves és Bálint Palmgren Oscar, 11 éves