A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Szívesen énekelnek a gyerekek a táborban. A már ismert énekeket magabiztosan, az újakat eleinte bizonytalanul, de egyre lelkesebben:

-„Szélről legeljetek, fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili kút, szanyi kút, szentandrási  sobrikút.”

A helyes dallam, szövegtanulás mellett az oktatók nagyon odafigyelnek a pontos szövegértésre is. Így a gyerekek az énekléssel egybekötve megtanulnak olyan táj jelegű szavakat is, melyekkel a mindennapi életben nincs alkalmuk találkozni. Bizony, ez nem csak a gyerekekre vonatkozik, sok felnőtt is csak énekli a népdalokat, anélkül, hogy tudná például, hol van a dalban megénekelt helység. A táborban tanultam meg én is, hogy a Csitári hegyek valóban léteznek, méghozzá a Felvidéken, a mai Szlovákia területén. Ugyan itt, méghozzá Csitárhoz egészen közel vannak Szil, Szany, és Szent András községek is.

Mikor az idézett, már sok gyerek által ismert éneket kezdtük tanulni, megbeszéltük, mit jelent a „szélről legeljetek” kifejezés. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek ismeri már ezt az éneket, nem kellett sokat magyarázzunk. Évekkel ezelőtt egyik ebédnél megkérdeztem az asztaltársaimtól:

-  Lányok, tudjátok-e, mit jelent az, hogy szili kút?

Az egyik elsőtáboros kislány azonnal válaszolt:

-         Hát persze. Ez az az izé, amit a nagylányok beoperáltatnak maguknak, ha kicsi a cicijük.

 

S míg sok vidám csínyét nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"”
(Kaffka Margit: Petike jár)
 
Új rovatot szeretnénk indítani. Szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek, szülők, nagyszülők, érdeklődők tollából. A gyermeknevelésről, különös tekintettel a svédországi két, illetve többnyelvű közegre, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszák a Híradó olvasóival a sok kedves, bohókás történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gyógyírt találnak a gondokra, bajokra is. 
Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.
 

Hétköznap reggel van és a szokásos, munkába-óvodába indulás előtti enyhe stressz-hangulat terjed a tavaszi levegőben. Viktor fiam négy éves, és még igazán nem érdekli a felnőttek örökös időhiány miatti jajgatása. Sok huza-vona után csodák csodája, valahogy mégis útnak indulunk. A garázs lejáratáig elég hosszú az út, és a rózsabokrokban, a fűszálak között sok érdekes és izgalmas dolog rejtőzik. Pechemre a nyuszi-mama is pont most hozta ki három kis mitugrász kicsinyét a napfényre sütkérezni.
Viktor mindennek végére szeretne járni, én – egyelőre – türelmesen nógatom:
– Gyere, kisfiam, a papa elkésik a munkából.
– Akkor maradjunk itthon és nézzük meg, hol laknak a kis nyuszik.
– Nem lehet… és most siessünk, tényleg késő van már.
A garázs bejáratához lépcsők vezetnek lefelé. Én előre sietek, nagy igyekezetemben nem veszem észre, hogy Viktor nincs mögöttem. Visszalépek néhány lépcsőfokon, és látom, hogy valamit nagyon vizsgál a harmatos fűben. Észreveszi, hogy feljöttem és őt nézem, és mielőtt még kirobbannék, gyorsan megszólal:
– Papa, gyere gyorsan ide, valami nagyon érdekes van itt!
– Viki, mondtam már, hogy nincs időnk, azonnal gyere!
– De Papa, ez egy igazán érdekes… piros bogár!
Az órámra nézek, eddig hat perc késésben vagyunk. Újra szólok, ezúttal a hangom hangosabb és türelmetlenebb, mint eddig:
– Azonnal gyere, mondtam már, hogy most nincs időnk ilyesmire!
– De papa, ez egy igazi, piros… csodatévő bogár! – próbálkozik utoljára a fiam, majd a tekintetemet látva, kénytelen-kelletlen elindul felém. Sajnálom is, mert látom rajta, hogy bántja a dolog, de nincs mit tennem, be kell érnem időben. Még megfordul egyszer, visszanéz, hátha mégis rá tudna venni arra, hogy megnézzük azt a piros bogarat a fűben ezen a napsütötte tavaszi reggelen. A lépcső fokain lépkedve szinte pánikhangulatom támad, talán mégis vissza kellene menni… viszont nincs időnk ilyesmire. A garázsajtó súlyosan becsapódik mögöttünk, és oda a harmatos fű, a napfény, a sütkérező nyúlcsalád.
 
Ennek a kis történetnek több mint négy éve már. Azonban valahányszor a garázs felé ballagunk, nem telik el egyetlen alkalom sem, hogy ne jutna eszembe… és titkon várom, hátha egyszer majd visszarepül hozzánk az az igazi piros, csodatévő bogár. Még akkor is, ha elkésem a munkából.
 
Bálint Endre Levente
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME