A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Szívesen énekelnek a gyerekek a táborban. A már ismert énekeket magabiztosan, az újakat eleinte bizonytalanul, de egyre lelkesebben:

-„Szélről legeljetek, fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili kút, szanyi kút, szentandrási  sobrikút.”

A helyes dallam, szövegtanulás mellett az oktatók nagyon odafigyelnek a pontos szövegértésre is. Így a gyerekek az énekléssel egybekötve megtanulnak olyan táj jelegű szavakat is, melyekkel a mindennapi életben nincs alkalmuk találkozni. Bizony, ez nem csak a gyerekekre vonatkozik, sok felnőtt is csak énekli a népdalokat, anélkül, hogy tudná például, hol van a dalban megénekelt helység. A táborban tanultam meg én is, hogy a Csitári hegyek valóban léteznek, méghozzá a Felvidéken, a mai Szlovákia területén. Ugyan itt, méghozzá Csitárhoz egészen közel vannak Szil, Szany, és Szent András községek is.

Mikor az idézett, már sok gyerek által ismert éneket kezdtük tanulni, megbeszéltük, mit jelent a „szélről legeljetek” kifejezés. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek ismeri már ezt az éneket, nem kellett sokat magyarázzunk. Évekkel ezelőtt egyik ebédnél megkérdeztem az asztaltársaimtól:

-  Lányok, tudjátok-e, mit jelent az, hogy szili kút?

Az egyik elsőtáboros kislány azonnal válaszolt:

-         Hát persze. Ez az az izé, amit a nagylányok beoperáltatnak maguknak, ha kicsi a cicijük.

 

S míg sok vidám csínyét nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"”
(Kaffka Margit: Petike jár)
 
Új rovatot szeretnénk indítani. Szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek, szülők, nagyszülők, érdeklődők tollából. A gyermeknevelésről, különös tekintettel a svédországi két, illetve többnyelvű közegre, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszák a Híradó olvasóival a sok kedves, bohókás történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gyógyírt találnak a gondokra, bajokra is. 
Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.
 

Hétköznap reggel van és a szokásos, munkába-óvodába indulás előtti enyhe stressz-hangulat terjed a tavaszi levegőben. Viktor fiam négy éves, és még igazán nem érdekli a felnőttek örökös időhiány miatti jajgatása. Sok huza-vona után csodák csodája, valahogy mégis útnak indulunk. A garázs lejáratáig elég hosszú az út, és a rózsabokrokban, a fűszálak között sok érdekes és izgalmas dolog rejtőzik. Pechemre a nyuszi-mama is pont most hozta ki három kis mitugrász kicsinyét a napfényre sütkérezni.
Viktor mindennek végére szeretne járni, én – egyelőre – türelmesen nógatom:
– Gyere, kisfiam, a papa elkésik a munkából.
– Akkor maradjunk itthon és nézzük meg, hol laknak a kis nyuszik.
– Nem lehet… és most siessünk, tényleg késő van már.
A garázs bejáratához lépcsők vezetnek lefelé. Én előre sietek, nagy igyekezetemben nem veszem észre, hogy Viktor nincs mögöttem. Visszalépek néhány lépcsőfokon, és látom, hogy valamit nagyon vizsgál a harmatos fűben. Észreveszi, hogy feljöttem és őt nézem, és mielőtt még kirobbannék, gyorsan megszólal:
– Papa, gyere gyorsan ide, valami nagyon érdekes van itt!
– Viki, mondtam már, hogy nincs időnk, azonnal gyere!
– De Papa, ez egy igazán érdekes… piros bogár!
Az órámra nézek, eddig hat perc késésben vagyunk. Újra szólok, ezúttal a hangom hangosabb és türelmetlenebb, mint eddig:
– Azonnal gyere, mondtam már, hogy most nincs időnk ilyesmire!
– De papa, ez egy igazi, piros… csodatévő bogár! – próbálkozik utoljára a fiam, majd a tekintetemet látva, kénytelen-kelletlen elindul felém. Sajnálom is, mert látom rajta, hogy bántja a dolog, de nincs mit tennem, be kell érnem időben. Még megfordul egyszer, visszanéz, hátha mégis rá tudna venni arra, hogy megnézzük azt a piros bogarat a fűben ezen a napsütötte tavaszi reggelen. A lépcső fokain lépkedve szinte pánikhangulatom támad, talán mégis vissza kellene menni… viszont nincs időnk ilyesmire. A garázsajtó súlyosan becsapódik mögöttünk, és oda a harmatos fű, a napfény, a sütkérező nyúlcsalád.
 
Ennek a kis történetnek több mint négy éve már. Azonban valahányszor a garázs felé ballagunk, nem telik el egyetlen alkalom sem, hogy ne jutna eszembe… és titkon várom, hátha egyszer majd visszarepül hozzánk az az igazi piros, csodatévő bogár. Még akkor is, ha elkésem a munkából.
 
Bálint Endre Levente
Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME