A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Alig pár napja, június 4-én emlékeztünk a trianoni békeszerződés 99. évfordulójára. A történelmi viszonylatban jelentéktelen évszázad elszakítottsága, emberi léptékkel mérve, már jelentős idő lehetne az együttélés normalizálódásához. Hiszen a hátunk mögött hagyott évszázad akár esélyt is nyújthatott volna egy korrekt hangvételű párbeszédre, ne adj Isten, a meghallgatására, a sérelmek és érzékenységek tiszteletben tartására. És bár néha vannak hangok, cselekvések, melyek reményt keltenek, ezek még igen csak a felszínt kapargatják. A mélyben ott izzik a több száz éves beidegződés, és elég egyetlen parázs, hogy lángra lobbantsa az indulatokat. És ha kipattan a szikra, már mit sem számít a száz éves közös múlt, hogy „a szomszédom, jól ismerem, és tulajdonképpen rendes ember”. Ekkor már nincs szent és nincs tisztesség, ekkor válnak a halottak is ellenségekké és potenciális veszélyforrássá. Így történt ez a székelyföldi Úzvölgyében elhelyezkedő katonatemetőben esetében is.

A történelem nagy időkerekén ez a száz év egy pillanatnak felelhet meg csupán, mely az évszázados sebeket plasztikázni is nehezen, nemhogy begyógyítani képes lenne. És ha valamit, ezt nagyon jól tudják a politikusok, és időről időre bedobnak egy szikrát a nemzeti érzelmek lappangó parazsára, annak reményében, hogy ha egy pillanatig is, de elvonja a figyelmet az ezerfelé égő lángoktól. Bár a módszer már ismerős, még mindig tudnak egyre fájóbb, egyre aljasabb eszközt találni annak érdekében, hogy az eredmény biztos legyen. Nehéz nem a háttérből, nem előre megtervezett figyelemelterelő akciónak értelmezni az úzvölgyi történéseket, mikor a világháború óta 2019-ben jutott eszükbe az úgynevezett ötven hősi halált halt román katonának emléket állítani.

Ha az ország törvényei és az Európai Unióban elfogadott egyezmények ellenében is, ha a jó ízlés és tisztesség határán átgázolva is, de sikerült találni az ügyhöz embereket, akik megvadulva és üvöltözve készek voltak megvédeni az „ősi földet” néhány százéves sírhanttól.

Talán az sem véletlen, hogy éppen ilyen zűrzavaros események közepette látogatott el Ferenc pápa a csíksomlyói nyeregbe, és szentbeszédében a testvériségre és az együtt haladásra buzdított:

„…ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől. Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit, azonban ezek nem jelenthetnek akadályt vagy ürügyet, hogy meggátolják a vágyott testvéri együttélést.”

Nem könnyű a kisebbségi létet elfogadni és együtt élni vele. És száz év után is nagy kihívás nem a másik felet hibáztatni a nem kívánt sorsért. De hiszem, hogy sokkal könnyebb lenne elérni a Ferenc pápa által kívánt állapotot, ha időről-időre nem épp a nemzetiségi kártyát kijátszva heccelnék egymás ellen a népeket. Ha hagynák a mindennapokat kisebbségiként is méltósággal élni. Ha hagynák őket méltóképpen ünnepelni és méltóképpen gyászolni.

 

Bitay Erzsébet

Balatoni biciklitúra 2.0

Balatoni biciklitúra 2.0

Kárpát-medence 2020. október 31.
Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi…
Tovább
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább
„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

Portré 2020. október 31.
A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.   Antal…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME