Palotai Gábor életrajz

Palotai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palotai Gábor (született 1956. november 29-én) svéd-magyar tervező, művész, grafikus és tipográfus. 1981-től Stockholmban él és dolgozik .

 Palotai Gábor 1956-ban született Budapesten, ahol a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Magyar Iparművészeti Főiskola) 1980-ban diplomázott. 1981-ben Stockholmba költözött, ahol a Királyi Képzömüvészeti Egyetemen (Royal Institute of Art) (1981-1983) és a Beckmans College of Design (1983-1984) tanulmányait folytatta. Palotai Gábor 2002 óta tagja az Alliance Graphique Internationale (AGI)-nak. Az AGI egyesíti a világ vezető grafikai designerjeit. Tagja a Konstnärernas Riksorganisation-nak (Művészek Svédországi Szervezete) és a Svédországi Nemzeti Archívum Állami Heraldikai Testületének. 2015-ben Palotai Gábort a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárának nevezték ki.
Palotai Gábor műfajokat átívelő módon dolgozik mind a művészetben, mind a formatervezésben. Stúdiója, a Gábor Palotai Design, Stockholmban müködik. Az évek során a vizuális művészeti világát különböző médiumokban valósította meg. Palotai Gábor a vizuális kommunikáció területén széles körbe tevékenykedik, mint például a vállalati vizuális identitás, a csomagolásterv, logók, piktogramok, kiállítási tervezés, webdesign (honlaptervezés), animáció, illusztráció, fotózás, plakáttervezés, albumborítók, tipográfia, könyvtervezés és textiltervezés.

Bővebben: Palotai Gábor életrajz

Kezdeteim II.

Csikós Tibor festőművész visszaemlékezése

1972-ben vettek fel az újvidéki Bogdan Suput Művészeti Szakközépiskolába. A felvételi vizsgán görög gipszfejet kellett élethűen lerajzolni. Egy filozófus, talán Szókratész, vagy Arisztotelész felnagyított gipszportréja volt.

 

1974 Csikós Tibor: Görög fej, tempera

Egy pódiumra helyezték. Már nem emlékszem rajzolópadon dolgoztunk-e, vagy háromlábú festőállványokon voltak-e a rajztáblák. Szénnel rajzoltunk csomagolópapírra, az biztos. Megszólítottam egy karakteres, délies kinézetű társamat. Mondtam neki, hogy nem jól rajzolja Szókratész szakállát. A fejet elég szépen lekövette, de a szakállat minden gondosság nélkül csak úgy odakente neki. „Az nem fontos”–válaszolta. Én úgy éreztem, ilyet nem engedhet meg magának egy hitelességre törekvő művész-jelölt. Térképszerű pontossággal rajzoltam meg a gipszfej minden részletét. Délután egy kockára fektetett kúpot kellett agyagból megmintázni, valósághű pontosságra törekedve.

Bővebben: Kezdeteim II.