Szent Iván-éji étek / Forrás_Pixabay
Hatalmas máglyák, tűzugrás, nyári napforduló, szerelmi jóslás és különböző babonák. Hogy mi a fentiekben a közös? Természetesen a Szent Iván-éj. A június 23-ról 24-re virradó éjjel Szent Iván éjjele. A régi hiedelem szerint ez a varázslatok éjszakája, melyhez számos hagyomány és babona fűződik. De, mielőtt sorra vennénk őket, nem árt tisztázni, mit értünk Szent Iván-éj alatt. Először is felmerül az a kérdés, ki volt Szent Iván. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János név szláv formájából. Régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A Szent Iván-éj tehát Keresztelő Szent János születésnapjával fonódik egybe. Így máris világossá válik, hogy tulajdonképpen a két név egy és ugyanazt az embert takarja.
Tisztító tűz. / Forrás_Pixabay
A nyárközép főleg Észak-Európában, a nyári napforduló közelében ünnepelt ünnep. A keresztény egyház a 4. század óta június 24-én ünnepli Keresztelő János születését, ezért egyes területeken az ünnepet erősen, vagy ma is hozzá kötik. Finnországban például a midsummert finnül Juhannusnak, néha finn-svédül Johanne-nak, Izlandon Jónsmessa-nak, Dániában és Norvégiában sankt hans-nak, illetve Norvégiában még jonsok-nak hívják.
Történelmileg a nyári napforduló és a tavaszi bimbózó növényzet miatt ünnepelték a Szent Ivánt. A gazdatársadalomban az ünnep fordulópontot is jelentett a munkásévet lezáró bulikkal, tánccal és játékokkal – különösen a fiataloknak. A Szent Iván éjszakát is varázslatosnak tartják, ahol az emberi érintkezés természetfeletti erőkkel ezen az éjszakán különösen erős. Az 1300-as években a gyülekezet az ünnepet Keresztelő János napjával, június 24-ével kötötte össze, ennek ellenére a templomnak soha nem sikerült igazán keresztény hangulatot öltenie, annak ellenére, hogy a 15. században betiltották a Szent Iván-i virrasztást. A középkorban a svédek átvették a nyírfakéregbe és virágba öltöztetett póznaállítás német hagyományát. Az oszlop körüli játékok, éneklés és tánc kötelező volt. A 20. század elejétől kialakult, hogy a nevezetes napon mi kerüljön az asztalunkra, mára már az ezen a napon kínált, fogyasztott ételeknek is megvan a maga rendje. Hering, újburgonya, tejföl, metélőhagyma, friss kapor, és eper kötődik az ünnephez. Az ünnepi asztalról nem hiányozhatik az égetett pálinka, a Brännvin. Az 1800-as években, a pálinkafogyasztás kulturált és mérsékelt fogyasztására találtak ki egy módot. Mondhatni, „megadták a módját”: a házigazda, majd sorra a vendég férfiak versbe szedett köszöntővel, az úgynevezett snapsvisával üdvözlik az ünnepséget és a vendégsereget.
Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de az időszámítási mód változása, és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak világszerte, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget. Ekkor kezdődik a csillagászati nyár is.
A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon.
A kereszténység elterjedése után, a tűz mint szimbólum megmaradt, de az ünnep többi motívuma háttérbe szorult.
Az emberek leginkább a házasságjóslást és a szerelmi varázslatokat ismerik Szent Iván-éj kapcsán, ahol a fő elem természetesen a tűzrakás és a hozzá kapcsolódó különböző babonák. Mind a magyar, mind a svéd folklórban fellelhetők ezek, természetesen kisebb-nagyobb változtatással.
Korábban a nők gyógyfüveket is szórtak a tűzbe, majd később ezekkel megfürödtek, így biztosítva az egészséget. A hagyomány szerint Szentiván napjának hajnalán a hajadon lányok néma csendben hétféle virágot szedtek, melyeket párnájuk alá tettek, ezzel a praktikával megálmodhatták jövendőbelijüket.
A tűzugrás közben párosító, kiházasító énekeket énekeltek. A fiúk pedig figyelték a lányok ugrását, hiszen úgy tartották, hogy a mozgásukból sokat meg lehet tudni róluk.
Sok helyen búzavirágból fontak koszorút, ebben ugrottak át a tűz fölött. Majd a koszorút a legközelebb álló fűzfára feldobták, akié a hiedelem szerint fennakadt, az még az ősszel férjhez ment. A hagyomány szerint, akik Szent Iván éjszakáján átugranak a tűz felett, egész évben együtt maradnak.
A babonák közül a boszorkányok sem maradhatnak ki. Az ünnepet megelőző napon zöldellő ágakat tettek ki az ajtókra, ablakokra – még a tyúkólakra is –, hogy elűzzék a boszorkányokat.
Az északi országokban általában ez különösen népszerű ünnep, ekkoriban vannak a fehér éjszakák. Június 21. a nyári napforduló napja. Ilyenkor legrövidebb az éjszaka, és a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Midsommar, a nyárközép, Napforduló, a karácsony mellett a legsvédebb ünnepek közé tartozik. Nem számít, hogy a póznaállítás Németországból, a hering Hollandiából, az eper Franciaországból vagy a burgonya Dél-Amerikából származik. Az sem számít, hogy a hagyományok egy része nem olyan régi, mint szeretnénk. A svéd nyárközép ünnepe svéd hagyomány. Bár az este ünneplése gyakran vegyes mintát követ, de függetlenül attól, hogy kint a göteborgi szigetvilágban, egy buja kastélyerdőben vagy Hammarkullen pázsitján ünnepeljük, az ünneplés menete ugyanaz: az időjárás-előrejelzéseket aprólékosan frissítik, az emberek szorgalmasan böngészik a Systembolaget nyitvatartási idejét, a kereskedelem hatalmas forgalmat bonyolít le a különböző ízesítésű heringgel, a kissé vízízű újburgonyával, és a csak Svédországra jellemző friss, üde ízű eperrel. A települések lakói kijelölik a körjátékok helyszínét, a póznákat felállítják és felöltöztetik, énekelnek, és különféle táncokat járnak ezek körül. Így a nyárközépi ünnepség alatt szinte mindegy, hogy hol tartózkodunk az országban.
