A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Első Kékvirág táborom

2022 augusztusa és remélem, hogy az elkövetkező évek még számtalan nyolcadik hónapja a Kékvirág tábor szívmelengető hangulatát eleveníti fel számomra. Nekem az idei tábor jelentette a kezdetet ezen a csodálatos ösvényen, melyet, drága Anna, Orsi és Andi, ti mutattatok meg nekem. Nagy hálával tartozom nektek és mindazoknak, akik évről évre biztosítjátok e feltöltő kedélyállapotát a tábornak. Kívánom, hogy mindig ugyanilyen lelkesedéssel és kitartással fogjátok össze a Svédországban élő magyar közösség apraját-nagyját. Fogadjátok hát nagy szeretettel, egy kis nosztalgiázás gyanánt, idei élményeim sorát, melyeket egy kis levélbe sűrítettem. Alább olvashatjátok:


Kedves Kékvirág Tábor!
Immár üdvözöllek a távolból, Kézdivásárhely városából. Nem olyan régen búcsúztam Tőled, de máris érzem hiányod. Megragadtam hát az alkalmat, hogy közös élményeinket papírra vessem, hogy majd bármikor egy-egy nehezebb időszakban elővehessem és erőt gyűjthessek belőle.
Augusztus 5. éjszakáján érkeztem Hozzád, Hälleberga Tábortanya helyszínére. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy fáradtan, hiszen annyira vártam már ezt a napot, hogy az izgatottságtól nem is igazán igényeltem az alvást. Reggel egy-kettőre összekaptam magam és elindultam felfedezni a helyszínt, illetve az új arcokat. Egyik percről a másikra már azon kaptam magam, hogy jó kis beszélgetésekbe kapcsolódom és közben észrevétlenül alakítgatom a rám bízott 9 éves cukorfalatok csoportfoglalkozásokra alkalmas fészkét. Nem sokkal később már érkeztek is a gyerkőcök sorjában, a szülők kíséretében. Segítettem nekik elfoglalni a szobákat és igyekeztem fontos információkkal bővülni a csemetéket illetően, és természetesen bevezetni őket a tábori hangulatatba. Érdekes módon az elejétől fogva annyira közelinek éreztelek, kedves Kékvirág Tábor, hogy könnyedén otthonosan éreztem magam Nálad. Ezt adtam tovább hát az újonnan érkezőknek is.  
Az elkövetkezendő napok minden egyes pillanata megmosolyogtat vagy örömkönnyeket csal szemembe, legyen szó a zászlók felhúzásának meghitt pillanatáról, a napi áhítatokról, közös éneklésekről, csoportfoglalkozásokról, csapatversenyekről vagy akár egyéni vetélkedőkről és végül de nem utolsósorban a közös tóra járásokról. A gyönyörű időnek köszönhetően nagyon sokat jártunk le a tóra, melynek hangultatát már az odavezető út szépsége, a kialakuló jó kis beszélgetések közbeni áfonyaszedés megalapozta, majd egy hűsítő csobbanás, úszóversennyel, csónakázással spékelve tetőzte, fokozta és felejthetetlenné tette. A folytatásban megemlíteném az örök kedvenc számháborút, akadályversenyeket, anyanyelvi vetélkedőt (melynek kitöltése rendszeresen a csendes pihenő előtti félórás közös tevékenységet jelentette a lányokkal), a faragás (a két szem csapatombeli fiú kedvencei közé tartozott), viszont ne felejtsem ki a szobaszépségversenyt sem, melynek napi ellenőrzésére a legrendetlenebb szobák is többé-kevésbé rendszerezettebbé, tisztábbá váltak. Na meg a „Ki mit tud?” verseny, mely irtóra színvonalasra és szórakoztatóra sikeredett, élvezettel követtük végig. A lányaimmal szinte minden lefekvés előtt kártyapartikat tartottunk, melyek lezárása rendszerint egy meseolvasásba torkollott.
A teli pocak mindennap garantálva volt, hiszen finomabbnál finomabb ételekkel kényeztetett minket a sürgő-forgó konyhai csapatod. Hálás köszönettel tartozom minden egyes finom falatért.
Dióhéjban így éltem meg én személyesen az idei, 25. alkalommal megszervezett látogatásodat. Az első perctől kezdve nem volt kétségem afelől, hogy befogadtál otthonos kis kuckódba, rajongóid közé tartozásom nem volt kétséges egyetlen pillanatra sem. Hálás vagyok a sok gyerek és felnőtt barátért, melyeket a Te közbenjárásodnak köszönhetek, ahogyan himnuszod soraiban is olvasható:             
„Csak egy kék színű virág, / ennyi a jelünk. / Aki jön, mind barátunk, / és boldog lesz velünk. / Csak egy kék színű virág, / mit a kezedben hozol, / Csak egy kék színű virág, / már hozzánk tartozol.”
Nagy lelkesedéssel várom a következő találkozásunkat. Addig is vigyázz magadra, hisz a magyarság számít Rád az elkövetkezendő években is. A mihamarabbi találkozásig.
Üdvözlettel,
Barbara

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME