A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Bartha Magda megnyitó a Stockholmi Magyar Házban

Bartha Magdát ismeritek, férje, László éveken keresztül volt a Magyar Ház vezetőségének tagja, ő maga korábban is állított ki a Magyar Házban. Mégis úgy gondolom, hogy tudok egy pár érdekes dolgot említeni róla.

Erdélyben született, Várfalván, Kolozsvárhoz közel, Torda szomszédságában, ebben az unitárius községben, ahol az iskolává vedlett Jósika-kastélyban végezte az elemit. Már ott, annak idején felfigyelt különleges művészi adottságaira rajztanára, Radu Maier, az erdélyi szász származású, később Németországba települt festőművész, aki fel is kereste Magda szüleit, kérve, hogy írassák be lányukat a kolozsvári képzőművészeti iskolába. Ki tudja, milyen karriert futhatott volna be azóta Magda, ha abban a művészeti iskolában kezdhette volna el pályafutását... De lehet-e hibáztatni a szüleit, hogy nem engedték a tizenegy éves lányukat egyedül, a Várfalvától félszáz kilométerre fekvő Kolozsvárra bentlakásba, akkor, amikor mobiltelefon még nem létezett és hálózatos telefonok alig néhány házban voltak bekötve, amelyekről városközi beszélgetéseket lehetett volna rendelni, személyautó sem állt a házak előtt s a távolsági autóbusz két-három óra alatt döcögte végig az ötven kilométert Várfalva és Kolozsvár között?

Bartha Magda művészi késztetése mindenben megmutatkozott, bármilyen kézimunkába kezdett, mindig remekbe sikerült darabok kerültek ki a kezei alól, de a festészet továbbra is vágyálom maradt számára. Férjhez ment, kisfia született, majd az egyre elviselhetetlenebbé, abszurdabbá váló Ceauşescu-rendszer roppant nyomásából, 1989-ben, nagy kalandok, megpróbáltatások után Magyarországon keresztül Svédországba érkezett családjával. Az akkor alig nyolcéves kisfia nevelését, iskolai előrehaladásának támogatását a saját nyelvtanulása és a kenyérkereset mellett fő feladatának tekintette. Csupán akkor kezdett el életének nagy vágyával, a festészettel foglalkozni, amikor fia befejezte tanulmányait.

A kétezres évek elején iratkozott be festészeti tanfolyamokra, ahol hamarosan megtanulta, hogy az akvarellfestészet csak jó minőségű papír, festék és ecset segítségével engedelmeskedik az alkotónak. A néhai Simon József, a Svédországban és Dániában is híres keramikus azonnal meglátta a Magdában rejtőző tehetséget, az ő biztatása jelentős lendületet adott bontakozó alkotási vágyának. Az orosz származású Maria Grisberg irányította fejlődését az akvarellfestés területén, ami tulajdonképpen a legnehezebb technikák közé tartozik: míg az olajfestményeken egy esetleges rossz ecsetvonást el lehet fedni a következővel, a vízfestésben ez javíthatatlan. A papír vakító fehérsége is része a rá festett színeknek, sőt, a fehér a képen nem festék, hanem maga a tisztán hagyott felület.

Akik néhány éve látták Magda korábbi kiállítását, tanúsíthatják művészi fejlődését. Annak ellenére, hogy már jegyzett művészként tartják számon Stockholmban, mégis kötelességének érezte nehézményezni, hogy a meghívón festőművészként tüntettük fel, hiszen mindmáig úgy érzi, hogy nem érte még el azt a szintet, amelyet szeretne.

Bevallása szerint minden képért külön megharcol, az alkotáshoz az agy, a szív, a szem és a kéz tökéletes együttműködése szükségeltetik, teljes összpontosítás – s ha mindezek között egy pillanatra is megbomlik a harmónia, akkor a munka menthetetlenül szemétkosárba kerül. Az igazi művész sosem elégedett önmagával, az alkotás maga a tökéletesebbre való törekvés.

Örvendezzünk, jön a tavasz, Bartha Magda akvarelljein is megroskad a hó, szinte érezzük a nyirkos föld illatát, a virágok ígéretét.

Amikor Magdával elbeszélgettem a kiállítás megnyitójáról, arról, hogy mi az, amit elmondhatok róla, egy adott pillanatban azt mondta, hogy nem is tudja, hogy miért fest, mi az az ellenállhatatlan késztetés benne, hogy ecsetet ragadjon. Azt ígértem neki, hogy erre majd én válaszolok. Nos, bizonyára emlékeztek Milos Forman ikonikus filmjére, az Amadeusra. A film alaptétele az öngyilkossági kísérletbe menekülő Antonio Salieri éretlensége és vádja az Isten ellen, aki helyette, a mélységesen hívő és mérhetetlenül szorgalmas zeneszerző helyett azt a felfoghatatlanul nagy tehetséget, alkotási könnyedséget, egy fiatal, szertelen, komolytalan Mozartnak adja.
Hiába szeretné valamelyikünk, akárcsak Salieri, hogy kiváló legyen, hiába a szorgalom, a mindent megkönnyítő anyagi lehetőségek, a rangos iskolák, a ráfordított idő – az alkotáshoz szükséges isteni szikra nem adatik meg bárkinek, akármennyire is akarja, nem lehet kikönyörögni, megszolgálni, csak kapni lehet – kéretlenül. Mi, unitáriusok hiszünk abban, hogy a mű létrehozása által Isten eszközei, szószólói lehetünk. Magdának megadatott a gyümölcsöztetésre kapott bibliai tálentum, s minden, élete során adódó akadály ellenére a felszínre tör.
Kedves Magdi, ezért kell neked festened, emiatt a kényszer, hogy papíron ábrázold mindazt az érzést, ami kikívánkozik belőled. Kívánunk neked ehhez további jó egészséget és sok-sok munkakedvet!

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME