A tradíciónak megfelelően az idén is megrendeztük a szüreti bált Ljungbyban, de ezúttal egy kicsit másképpen, mint az előző években.

 

 

Szeptember elején néptánc szeretők és táncolni akarók után érdeklődtünk.      Felhívásunkra kilenc pár jelentkezett, akik heti három próbát is vállaltak a siker érdekében. Örvendetes, hogy az együttes zöme fiatalokból áll, akik egyúttal a jövőt is jelentik az egyesületünk számára.

 

A bejáratnál egy székelyruhás lány és fiú várta a vendégeket áfonya- és köményes pálinkával. A zenekar Erdélyből, Parajdról jött, és reggel öt óráig játszották a szebbnél szebb dalokat mindenki megelégedésére. A vacsora marhapörkölt volt tésztával és savanyúsággal. Nem maradt el a friss házikenyér sem. Szintén nem maradt el a szőlőkoszorú sem, amit végül kisorsoltunk. Ezen kívül árultunk tombolát is. 

A program este hétórakor kezdődött. Nyolc órakor következett a csősztánc, melyet székelyruhában adtak elő táncosaink, és melyet fergeteges taps követett. Kilenckor kezdődött a vacsora, majd tizenegy óra körül a tombola játék. Ezután már csak a jókedv, a jó zene és a sok tánc maradt hátra. 

 

Köszönettel tartozunk Kiss Katalinnak a tánc megszervezéséért és betanításáért, Kiss Jánosnak a finom pörköltért, Maki Gizinek és Kiss Katinak a finom házikenyérért, valamint azon fiataloknak és időseknek, akik segítettek elmosogatni, takarítani és szállítani.

 

Úgy érzem, hogy az év elején az egymásnak kinyújtott kezek részben egymásra találtak, és a megbékélés útját járjuk mi, ljungbyi magyarok. Isten áldását kérem a ljungbyi magyarokra!

Szeredai János, elnök