Szente Imre bácsit minden svédországi magyar ismeri. Személyesen azok, akiket magyar nyelvre vagy a magyar nyelv tanítására oktatott, akik előadásait hallhatták (azokat a részletes, szellemes, tömény, megkapó tulajdonképpeni leckéket, amelyeket leginkább a stockholmi Magyar Házban tartott különböző egyesületek felkérésére), akik egy-egy nemzeti ünnepre jöttek a Magyar Házba, és a műsor meg a vacsora után ott maradtak népdalozásra is (és itt hallgathatták mandolinkísérettel az Imre bácsi kifogyhatatlan népdaltarsolyából előkerülő énekeket).
.jpg)
De azok is, akik „csak” cikkeit olvasták például a Híradóban vagy az Új Kévében, akik versesköteteit, netán Kalevala-fordítását lapozgatták-ízlelgették, vagy akik csodálatos dalszöveg-fordításait énekelték a stockholmi kamarakórusban. Kétszeres menekülésének történetét (először Magyarországról 1956-ban, aztán Finnországból 1980-ban) már korábban is olvashattuk a Híradóban. 90. születésnapján Szentkirályi Csaga írt köszöntőt, melyben munkáit is részletesen felsorolta (http://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan). Legutóbb a Magyar Idők egyik idén júliusi számában olvashattunk róla részletes bemutatást, méltatást Palotai István tollából (ajánlom az olvasóknak: http://magyaridok.hu/kultura/filologia-szokimondo-nagy-oregje-1955698/).
2017 decemberében Szente Imre bácsi betölti a 95. életévét. Azt hiszem, most már leszokott a kora reggeli fürdésekről a legközelebbi tóban, valamint a fejállásokról. Ezekről az önképzőköri táborozók szent borzalommal hallgatták reggelinél a beszámolót Tångagärdén - Imre bácsi ugyanis sohasem tudott olyan későn felkelni, hogy ne ő legyen az első. Aztán a fürdés-fejállás után ő költötte furulyaszóval a táborozó hétalvókat…
2017 októberében meglátogattam stockholmi otthonában, hogy elbeszélgessünk élete fontos mérföldköveiről. Spångai otthonában fogadott Tajnával, feleségével együtt, ahol könyvekkel körülvéve, olvasásba merülve találtam.
- Imre bácsi, itt tartom a kezemben azt a kötetet verseidből és műfordìtásaidból, amelyet 1992-ben hetvenedik születésnapodra rendeztél sajtó alá, és amelyet barátaid és tisztelőid jelentettek meg közös összefogással. Ezt írod az ajándék, mellyel meglepem… c. kötet előszavában: Nos, egyfajta curriculum vitae-vel akartam szolgálni, tudósítással két válság-, egyben ”költői ” korszakomról, amikor versekbe csordult belőlem az önsajnálat és a Haza, az Ember sorsán s gyarlóságán érezett kétségbeesés: a terror éveiről, melyeket vidéki tanárként vészeltem át szülővároskámban, Celldömölkön; majd a hontalanság első évtizedéről, mielőtt megtaláltam volna helyemet, tennivalóimat, szövetségeseimet és – önmagamat új környezetemben és az emigráció nemzetköziségében. Ha nincs ellenedre, próbáljuk meg ezen versek mentén felidézni a múlt számodra lényeges állomásait!
Én láttam már hidat mit a bomba
ketté-szakított rémes
haláltusája hosszú hónapokra
rámerevült a csonka végtagokra
A vízben ázva véres
tajtékot rozsdálló üszkös sebekké
mérgesedtek a töréshelyek
- Igen. Ez a második világháború vége, a Lánchíd romokban… Én Celldömölk közelében, Alsóságon születtem; édesapám a sághegyi bazaltfejtésnél volt munkavezető. Már Budapesten jártam a bölcsészkart, amikor megkaptam a behívót – ekkor már a visszavonulás zajlott nyugat felé. Vártuk, hogy találkozhassunk az amerikaiakkal és vége legyen a mi háborúnknak is. Ez meg is történt, és hadifogságba estünk, csak aztán átadattunk az oroszoknak azzal az ígérettel, hogy ők majd hazaengednek bennünket. Mikor újra hazai földön voltunk, az egyik faluban egy fiatalember (egyetemista társam volt, nem tudtam, hogy innen származik) behúzott a portájukra azzal, hogy itt nem lesz hazaengedés, hanem visznek minket a Szovjetunióba; maradjak le és így próbáljam elkerülni a szomorú sorsom. Hallgattam a jó szóra.
…Forró vasárnap búcsút jár a népe
Hív Máriát és vár urat papot
Falról gúnyolja „jóságos vezére”
belül meg félve csuknak ablakot
Testvért gyűlölni mind talál okot
s testvértelen megy a holnap elébe
- Ez a háborút követő kommunista terror képe. Én befejeztem az egyetemet Budapesten, de látva a diákok, értelmiségiek állandó zaklatását, azt, hogy diáktársaimat rendre Recskre viszik, visszahúzódtam szülőföldemre. Celldömölkön tanárkodtam, amikor 1956-ban kitört a forradalom.
…Surranó motozás
októberi ködben
Mi az ott tanár úr?
Baglyok szárnya rebben
Puskaropogás tör
át a csendes esten
Tanár úr tanár úr
mi van Budapesten?
- Neked miért kellett elhagynod az országot 1956-ban? Felróhattak-e neked valamit a megtorláskor?
- Nekem azért kellett mennem, mert orosz nyelvtanár voltam, és biztosra vettem, hogy engem nyelvtudásom miatt használni akarnak majd az oroszok, de erre én nem lettem volna hajlandó. Tehát az ismert úton elindultam ismét nyugatnak.
Merre van nyugat?
Már rád borult az éj
Arra visz nehéz utad
Irányt nem mutat
csillag se lámpafény
merre van nyugat
Könnyes arcodat
szikkasztja durva szél
arra visz nehéz utad
Hernyós ágyúkat
termett az utca tér
Merre van Nyugat?
Fényszóró kutat
toronyba bújt veszély
Arra visz nehéz utad
Messze eb ugat
vár idegen karéj
Merre van Nyugat?
Arra visz nehéz utad
- Az első, három éves megálló Ausztria volt, ahol a kezdeti időt menekülttáborban töltöttem, aztán Bregenzben kaptam tanári állást egy leányiskolában ( Kövek/lomb nélküli tövek/a Földnek csontjai/Ide menekültem/a kövekre ültem/könnyeim ontani…//Habjaid zúgása álmaim szövete/nyitott ablakomon éjjel-nappal árad/mint távoli tájak boldog üzenete/ Fáradhatatlanul mosod a sziklákat/ mosod a lelkemet Bregenzer-Ache ). Mikor kiderült, hogy van egy TBC-s beszűrődésem, a Svéd Vöröskereszt jött segítségemre: olyan magyar menekülteket vittek innen Svédországba, akiknek orvosi kezelésre volt szükségük. Így kerültem én Svédországba, lettem egészséges, majd iratkoztam be a lundi egyetem finnugor szakára (Lund fölött sivár szelek/kergetik a felleget/Téli csillag holdvilág/ kővilág//Kövek állnak ellenem/kőbe verem a fejem/kőből van a levegő/ s az eső). Aztán,hogy jobban elmélyülhessek tanulmányaimban, Finnországba költöztem, ahol a jyväskyläi egyetem finnugor tanszékén kezdtem magyart tanítani. Itt születtek a gyermekeim, Béla és Veronka. Itt fordítottam le Szolzsenyicin: A Gulág-szigetcsoportját (megjelent 1975-76-ban Münchenben), amiért aztán lassan persona non grata-vá lettem Finnországban, és újra útnak kellett indulnom 1980-ban, vissza Svédországba.
Itt, miközben leendő anyanyelvi oktatóknak és időnként gyerekeknek is tanítottam a magyart, lefordítottam – ötödiknek – a Kalevalát. Itt, Stockholmban, a Magyar Házban tulajdonképpen hazataláltam, ez jelentette számomra az anyanyelvet, hazát, a megtartó közösséget. Volt, kivel elbeszélgetni és volt miről, igény volt tudásomra, előadásokat tarthattam, honfitársaimmal és azok felnövekvő gyermekeikkel népdalozhattunk sokszor. Cikkeimet az Új Látóhatár, a Híradó, az Új Kéve közölte. Törzsvendége voltam a stockholmi Önképzőkör nyári táborainak. És közben telt az idő.
- Imre bácsi, engedd most meg, hogy idevágóan idézzek Kalevaládból, mert úgy tartom, hogy te mindig egy szellemi gyűjtögető voltál és az is maradtál, s hogy a mai olvasó is ezen keresztül kedvet kapjon további olvasásra:
Szókat máshol is szerztem, titkot máskor is tanultam, gyalogúton gyűjtögettem, hangafű közül halásztam, csalitosbul cserkészgettem, bozótosbul bontogattam, fűkalászrul fejtegettem, kotortam kerékcsapábul, mikor kisbojtár koromban legelőkön lépegettem, szagos széna-zsombikosban, aranyos avarba’ jártam barna Bimbómnak nyomában, tarka barmomat terelve.// Fagy csípése dalt fakasztott, ritmusra dobolt a zápor, más zenéje volt a szélnek, hangja más futó haboknak, szó lett szárnyak lebbenése, monda lombok moccanása.// Kincsem kévébe kötöttem, gombolyagba göngyölgettem… rézládámba rekkentettem.
S amit saját versedben is megírsz a következőképpen:
Úgy sütöm le szemem
úgy szégyenkezem
minden virág előtt
mintha én lennék oka
hogy meg kell halnia
s hogy el kell hagynom őt…
Eltűnök inkább a hervadás elől
megfutamodom
hűségem őrzöm hűtelen
A szépet mit gyűjtött szemem
elraktározom
- Imre bácsi, van-e unokátok?
- Igen, van – hány éves is? - kérdi Tajnától, feleségétől. Tizenhárom, mondja Tajna kis számolgatás, gondolkodás után. - A keleti nyelvek érdeklik nagyon, s azzal szeretne foglalkozni.
- Akkor hát örökölte tőled a nyelvérzéket! Tud-e magyarul?
- Nem, hiszen az Egyesült Államokban született és él; nem volt szükség azzal bonyolítani az életét, tölteni a fejét!
- Drága Imre bácsi, nem fárasztalak benneteket tovább. Köszönöm a beszélgetést, és kívánok neked sok boldog születésnapot, mindkettőtöknek további jó egészséget! Köszönünk mindent, amit tőled kaptunk!
Kérdezett: Sántha Judit
Södergran, Edith:Landet som icke är (Svéd) Jag längtar till landet som icke är, I landet som icke är
| A Hon mely nincs sehol (Magyar) Vágyom a Honba mely nincs sehol, A Honban mely nincs sehol Szente Imre |
