A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A Magle Stone

stone

Tél közeledtével elcsendesedik a természet. A lombhullató növények lerázzák magukról a leveleket, a kényesebb állatok elbújnak, melyik a földbe, melyik a lehullott levelek között, az avarban keres menedéket, olyanok is vannak szép számmal, melyek jó vastag, meleg bundát növesztenek. Az emberek is készülődnek. Ahogy hűvösödnek, rövidülnek a nappalok, annál jobban érzik, valami csodás dologban lesz részük. Béke költözik a szívükbe, várják a napfordulót, a megújulást, a karácsony ünnepét. A várakozás örömmel tölti el az embereket, boldogan készülődnek, lakóhelyeiket, környezetüket rendbe hozzák, kitakarítják, feldíszítik. Szeretettel, boldogan! Úgy gondolják, mindenki osztozik karácsony örömében.


Igen ám, sajnos ez nem éppen így történt. Erről mondok el nektek egy igaz mesét.
Biztosan tudjátok, hogy a mesék hogyan kezdődnek. Hol volt, hol nem volt, messze, messze, túl az Óperencián, az üveghegyen is … Így kezdem én is, de én pontosan megmondom, hol történt, amiről mesélni fogok.
Svédországban, Kristianstad városához közel a Trolle-Ljungby kastélyban őriznek egy aranyozott, ezüst veretekkel díszített ivókürtöt, és egy mindkét végén fújható elefántcsont sípot. A kastély a Wachtmeister családé, de a két ereklye nem, azok a trolloké, és mindig is az övék volt.
A kastélytól kicsit északra van egy tanya. Lakóház, melléképületekkel, ahogy illik. Az istálló előtt hatalmas mozgó kőtömb terpeszkedik. Úgy néz ki, mintha odadobták volna. Az igazság az, hogy ez így is történt.
Valamikor réges-régen, mikor a Skandináv-félszigeten még nagyon kevés ember élt, az erdőket nem irtotta senki, a folyók kanyaroghattak kedvükre, a tavak vizét sem sokan zavarták, aranyéletük volt a tájat benépesítő manóknak, a nagy fülű, kicsi szemű trolloknak. Hallgatták a madarak énekét, jöttek-mentek kedvükre. Telt, múlt az idő, az emberek sokasodtak, és mind több házat építettek. Ha csak házakat építettek volna! Azt még elviselték a trollok, csak mikor templomokat is kezdtek építeni, akkor lettek bosszúsak. Az már nem tetszett nekik. Érzékeny, nagy fülüket sértette a harang ok­hangja, nem tetszett nekik, hogy az emberek békésen, szeretettel, szívesen járnak oda. Ezért aztán, amint észrevették, hogy valahol templomot kezdenek építeni, megpróbálták megakadályozni az építkezést. Elkezdtek köveket dobálni abba az irányba. Szerencsére eléggé rosszul céloztak, mert hiába voltak óriás méretűek, a szemük kicsi, látásuk gyenge volt, a sűrű erdőben nehezen tájékozódtak, így aztán nem tettek kárt a szent épületekben. Éppen egy ilyen kődobigálós időszakban került a kastélyhoz közeli tanya udvarára is ez a kőtömb.
A trollok hosszú időn, talán évszázadokon keresztül folytatták a harcot a templomépítések ellen. De aztán csak beletörődtek, hogy a próbálkozásuk nem sikerül, hát kitaláltak valami mást. Az emberek bosszantására karácsony estéjén lakomára hívták a koboldokat. A Szentestén a követ aranyoszlopokra emelték, ott kínálták étellel, itallal a manókat, koboldokat. Nagy zenebonával, messze hangzó vigadozással. A tervük sikerült, az embereket annyira megzavarta a hangos ricsaj, sípszó, mulatozás, hogy szomorúak, bosszúsak lettek, ki-ki vérmérséklete szerint, mert nem ünnepelhettek úgy, ahogyan készültek rá.
A Trolle-Ljungby kastély akkori tulajdonosa, Sissela is hallotta a mulatozást, s mivel jobb dolgot nem tudott kitalálni, odaküldte az egyik istállófiút, lesse meg őket, hogy tudjon meg többet a trollok hírhedt társaságáról.
A fiú el is indult, és bár félt nagyon, nem volt eléggé óvatos, a trollok észrevették, s amint a kőhöz ért, körülvették és felszólították, hogy igyon velük az ivókürtből és fújja a sípot. A legény nagyon megijedt. Hirtelen kiütötte a forró italt a troll kezéből, és a megszerzett kürttel és síppal visszamenekült a kastély felé, nyomában a dühös trollal. A legénynek sikerült hazaérnie, ahova a trollok már nem követhették, de a kerítésnél sírva és dühösen visszakövetelték jogos tulajdonukat.
Amikor nem kapták vissza a kincseiket, akkor elátkozták a kastélyt és annak lakóit. Az átok szerint a kastély, és tulajdonosa abban a pillanatban, amint a tárgyakat elmozdítják onnan, szerencsétlenül jár.
Sok-sok idő eltelt azóta. A Maglesten, ahogy a trollok kövét hívják, még mindig látható a tanya istállója mellett.
Az istállófiú és a lova már régen meghalt, a kastély háromszor is leégett, Sissela családja pedig kihalt, de a kürt és a síp a mai napig a kastélyban maradt. A biztonság kedvéért.
Mivel a legtöbb mesét úgy fejezzük be, hogy „aki nem hiszi, járjon utána”, szót fogadtam, és utánajártam ennek a szinte hihetetlen történetnek. Ha ti sem hiszitek el, még nekem sem, járjatok ti is utána.
Ellenőriztem, a Trolle-Ljungby kastély udvaráról senki nem mozdította el az ivókürtöt és a sípot, a trollok tehát nem zavarhatják meg az Adventet, a Várakozást!
Boldog, békés, karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Írta: Tóth Ildikó
A történet alapja: Trolle-Ljungby slott / Maglesten

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME