A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kedves Ifjak és Gyerekek!

A tavaszi ünnepekre készülődve egyre gyakrabban kérdezik tőlem az unokáim, milyen volt az én gyerekkorom? Hiszen készülődés közben gyakran emlegetem a „hagyományokat”. Kérdezgetnek annak kapcsán is, hogy környezetükben egyre többször hangzanak el a spórolás, takarékosság, ésszerű gazdálkodás, egészséges életmód, sovány esztendők, megszorítások – és még jó néhány hasonló fogalom, melyek szerintük mostanában „jöttek divatba”.

 

forrás pixabay


Ezeket a kifejezéseket sajnos nem divat alkotta, hiszen a mostani nagyszülők, dédszülők számára szinte „kőbe vésett” törvények voltak. Ezen szabályok betartásával, ezek szerint nőttünk fel. És ne higgyétek, hogy Svédországban, vagy Európa más országaiban más volt a helyzet, mondjuk 100 évvel ezelőtt! Sehol sem fonják kolbászból a kerítést! A közmondások bölcsességét, a kolbász ,mint ínyencségünk egyik jelképe, jól ábrázolja. Mértékletességre a gyakran hallott több nap, mint kolbász szólás intett.
Jó 65-70 évvel ezelőtt hosszú, hideg telek voltak. Jó sok hóval, zúzmarás fákkal szemet gyönyörködtetőek. Boldogan hancúroztunk, ródliztunk, szánkóztunk, hógolyóztunk. Magyarországon a sízést, meg a korcsolyázást aránylag kevesebben gyakorolták, mint Svédországban, egyrészt, mert felszereléshez nehezen lehetett hozzájutni, másrészt, ha volt is, nagyon drága. De nem panaszkodtunk, hiszen a korcsolyázást remekül helyettesítette a csicsonkázás, nem is kellett hozzá felszerelés. Igaz, a cipőtalpakat alaposan koptatta!
A ruházatunk még csak köszönő viszonyban sem volt a mostani könnyű, vízálló, meleg, puha anyagból készültekkel. A legjobb, legdrágább egészcipő, vagy bakancs súlya is többszörösét nyomta a mostaninak, meleg bélelésük nem volt. A vékony pamut zoknira kötött gyapjú zoknit húztunk. Még jobb volt, ha kapcába tekerték a vékony-zoknis lábunkat. A kapca anyaga puha, bolyhos flanel, vagy egyszerű újságpapír volt. A bokánál lábra simuló, úgynevezett sínadrág alá a fiúk flanelből varrt hosszú alsónadrágot, a lányok pamutból kötött, úgynevezett patentharisnyát húztak. A felsőtestünk melegen tartását is a réteges öltözet biztosította. Atlétatrikó, blúz/ing, pulóver, mellény és, ha tellett rá, valamilyen impregnált anyaggal bevont dzseki, vagy egyszerű szövetkabát, gyapjúból kötött sál, egyujjas kesztyű, sapka. Így felöltözve már az öltözékünk súlya elég lett volna ahhoz, hogy kimelegedjünk.
A legtöbb magánházban fával, vagy szénnel fűtöttek. Jobban mondva fűtöttek volna, ha lett volna elegendő tűzifa és szén. A gázfűtést, villanyfűtést még csak elvétve, a nagyvárosok néhány kerületében alkalmazták, ezek a lehetőségek akkor még gyerekcipőben jártak.
Ezért aztán, hiába volt sokszobás házuk, a családok egy helyiséget fűtöttek, többnyire a konyhát. Ott készült el az étel, sült meg a kenyér, és gyakorlatilag ott időzött a család apraja és nagyja. Jól jött ilyenkor, ha ez a helyiség jó tágasra épült, némelyben elférhetett valamilyen, alvásra alkalmas bútordarab is. De nem minden háztulajdonos dicsekedhetett amerikai konyhával, ahogy most nevezik az ilyen tágas, sokfunkciós helyiséget. Az alvást kénytelen-kelletlen a hálószobákban kellett megoldani. A fűtetlen szobák ágyainak fagyos hidegét a konyhai főzőkályha sütőjében felmelegített téglákkal, cserepekkel enyhítették. Jó szolgálatot tettek a forró vízzel teletöltött, csavaros dugójú literes üvegek is! Belsőnk fűtéséről gondoskodott a tízóraira, uzsonnára kapott jó karéj, pirospaprikával, hagymával megszórt zsíros vagy vajas kenyér, vagy a katonákra vágott füstölt szalonna. Ismeretlen fogalom volt számunkra a müzli. A zabkása, puliszka már ismerősebben hangzott a mindig éhes gyerekseregnek.
De akármennyit fagyoskodtunk, fáztunk, eszünkbe sem jutott sóhajtozással siettetni a tavasz beköszöntét! Nagyon kíváncsi vagyok, benneteket is érdekel-e, milyen volt nagyszüleitek gyerekkora. Kérdezzétek meg, tudják-e, mi az a kapca? És a „muff”?

Címem továbbra is Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


 

Kiszehajtás, villőzés

A Biblia elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.

kiszeégetés Forrás pixabay


Magyarok lakta területen virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. A Kisze egy női ruhába öltöztetett szalmabábu, melyet körülhordtak a helységben, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. A hozzá fűződő ének tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: „Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!”.
A nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

Húsvéti locsolkodás

Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadására emlékezünk. Ez vallási ünnep. Húsvét hétfőjén is az életet, az újjászületést ünnepeljük, olyan jelképekkel, mint a tojás, meg a víz. A fiúk meglocsolják a lányokat, hogy szépek, egészségesek maradjanak, a lányok meg tojással jutalmazzák a kedvességet.

Komatálküldés

A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokásos a komatálküldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, vagy mátkának nevezték egymást. A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás, kalács. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt: Komatálat hoztam, be is aranyoztam...

korcsolya forrás pixabay

 


Ugróiskola

Kedves gyerekkori emlékem az, hogy milyen boldogan kiabáltunk, mikor lehullott az első hó! Aztán jó hosszasan kiélvezhettük a sokfajta sport tevékenységet kínáló telet. Mivel minden jóból megárt a sok, ha nem is vallottuk be, de vártuk már az enyhébb időjárást. Ám azt, hogy a tavasz megérkezett, nem a hóolvadásból vettük észre, hanem tanítónő édesanyánk jelentette be:

0forrás pixabay


– Jó hír! Megjött a tavasz! A gyerekek ma ugróiskoláztak!
Mert anyánk szerint ez a legbiztosabb jele annak, hogy a Télapó visszaköltözött az Északi Sarkra, és átadta a teret a Tavasztündérnek! Ez tényleg jó hír volt, olyan jó, hogy nagyapánk is részt akart venni az általános boldogságban, és elmagyarázta nekünk, amit illik tudni erről a népszerű tavaszbejelentő játékról.
Az ugróiskola, ickázás vagy sántika a világon mindenütt elterjedt ügyességi gyerekjáték, melyet a földre rajzolt vagy karcolt ábrán meghatározott szabályok szerinti, többnyire fél lábon való végigugrálással játszanak. A játéknak igen sok változata van, vidékenként, országonként más-más változat a népszerűbb. Az ugróiskola egyes feltételezések szerint történelem előtti időkből származik, amikor kultikus jelentése lehetett. Bizonyos vallásos (ma már keresztény) vonatkozásai ma is vannak: némelyik ugróiskola a templomok alaprajzát utánozza, és az egyes mezők neve mennyország vagy pokol. Első ismert megjelenése Britanniából származik, ahol a római katonák kiképzésének része volt. Az ugróiskolát akkor teljes fegyverzetben és menetfelszereléssel teljesítették. Feltevések szerint innét terjedt el, ma a világ csaknem minden részén a gyerekek kedvenc játékává lett, sok változatban és néven ismerik.
Csiga – A csigavonal alakú pályát kívülről befelé kell fél lábon végigugrálni. A középső négyzeten le lehet tenni mindkét lábat és pihenhet a játékos. Innét visszafelé is fél lábon ugrálva kell kimenni. Utána hátat fordítva a csigának kavicsot kell dobni, ahová esik, az a négyzet a játékos háza, ahová ezután csak ő ugorhat, a többieknek ki kell hagyniuk. Az nyer, akinek a végén a legtöbb háza lesz. Valószínűleg ez a változat a legősibb, a játék a leküzdendő nehézségekkel teli életút végigjárását szimbolizálta.
Kápolna – Magyar nyelvterületen ez a leggyakoribb változat. Nevét a templomok alaprajzát másoló elrendezéséről kapta. A játékos egy kavicsot dob először az első négyzetbe, majd fél lábbal utána ugrik. Felveszi a követ, vigyázva, hogy a másik lába ne érjen a földre és a második négyzetbe dobja, majd utána ugrik fél lábon, és így tovább. A kettős négyzetbe mindkét terpesztett lábával egyszerre kell ugrani, az utolsó előtti négyzetet viszont ki kell hagyni. Ha a végére ért, ugrásból meg kell fordulnia és most már kavics dobása nélkül visszafelé is végig kell ugrálnia a mezőket. Ha nem a megfelelő négyzetbe sikerül dobni a követ vagy ugrás közben leér a lába, vagy a vonalra lép, illetve az utolsó előtti négyzetet bármilyen módon megsérti, kiáll, és a következő játékos jön. A tiltott mező neve pokol. A játékot nehezíteni lehet, ha az első sikeres teljesítés után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni a pályát.
Hopscotch – Az angol ugróiskolában mintásakat kell ugrani. Itt is kavicsot kell dobni a következő mezőbe, de minden kockába más-más módon kell ugrani: az elsőbe fél lábon, a másodikba szintén fél lábon, de keresztezett lábakkal, utána ugyanígy, de a másik fél lábbal, majd az előző kettőt váltogatva. Visszafelé ugyanezt kell tenni, de hátrafelé ugorva.
Hoppa hage – a svéd változata sem tér el nagyon a többitől. A rajzolata olyan, mint a magyaroknál a kápolna, viszont sok helyen nem dobnak követ a gyerekek, csak ugrálnak.

 

 

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2023. október 05.
Levél az Olvasóhoz Kedves Híradó Olvasók! Tegnap a Városligetben sétáltam, s feltűnt, hogy a fák nagyrészt még zöld lombkoronájába itt-ott már sárga szín vegyül. „Most a ligetbe bolygok délután […] / Levelük a fák az aszfaltra sírják / és csengenek…
Tovább
Előző életek

Előző életek

Könyvespolc 2023. október 05.
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
Tovább
A VARÁZSLATOS SZÍN

A VARÁZSLATOS SZÍN

Képzőművészet 2023. október 05.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább
Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Portré 2023. június 28.
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Tovább

Egyesületek

A Tavaszi Szél ősszel

A Tavaszi Szél ősszel

Közös tökfaragás A Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél szokásunk, hogy iskolai tanításhoz igazodva őszi és tavaszi félévről, valamint téli…
Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábbi nevén: Szent István Egyetem) dísztermében gyűltünk össze ünnepélyesen, boldogan és…
A Kőrösi a tångagärdei házban

A Kőrösi a tångagärdei házban

Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME