Milyen hamar elrepült ez az iskolai év is! Nektek nem úgy tűnik? Igaz, iskolás koromban nekem sem telt túl hamar az idő! Kivált a nem-szeretem tanórák vánszorogtak csigamódra! De a vakáció kárpótolt mindenért! Kívánom, hogy kellemes, változatos nyaratok legyen! Használjátok ki a szabadidőt, sportoljatok, tartózkodjatok sokat a szabad levegőn! Rakjátok félre a most divatos elektromos kütyüket, inkább beszélgessetek, énekeljetek, figyeljetek egymásra! Olvassatok is, bővítsétek a magyar szókincseteket. Ehhez rögtön fel is ajánlok újabb két kis történetet, szeretném, ha megírnátok a véleményeteket róluk. Arra is kíváncsi vagyok, vajon látott-e, gondozott-e közületek valaki selyemhernyót?

Továbbra is várom a hozzászólásokat, meséket, történeteket, verseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Ildikó néni

Tóth Ildikó

2018. június 30.

Találatok: 1600

Ahogy visszaemlékszem, már kisgyerekkoromban is nagyon szerettem az állatokat. Nagyszüleim udvarát benépesítették a tyúkok, rucák, libák, pulykák, kutyák, macskák, kerti vadmadarak, hogy az  eresz alatt fészkelő fecskéket ne is említsem. Talán nyolc éves lehettem, mikor elfogott a vágy egy saját nevelésű állat után. Amelyet születésétől kezdve magaménak mondhatnék, egészen közelről megfigyelhetem, hogyan fejlődik, gyarapszik nap, mint nap. Azt nagyon jól tudtam, hogy édesanyám nem szeretne állatot a lakásba, ezért édesapámat környékeztem meg, és reggel-délben-este, egyre csak kunyeráltam, könyörögtem, hadd legyen, akiről én egyedül gondoskodhatnék. Édesapám meghallgatott, úgy gondolom, átérezte, hogy tényleg nagyon vágyom egy ilyen élőlényre, mert azt mondta: - gondolkodom rajta, aztán meglátjuk.

Tóth Ildikó

2018. június 30.

Találatok: 1671

Bővebben: Az én „állatkertem”