Úgy érzem, jó, ha olyan a karácsonyi mese, hogy együtt olvashassa gyerek, ifjú, apa, anya, nagyszülők. Pistike, akiről a mesém szól, az én testvérem volt, tőle tanultam meg azt, hogyan kell igazi boldog gyereknek lenni! Remélem, ti is olyan ügyes, találékony gyerekek, ifjak vagytok, amilyen az én kisöcsém volt.
Szeretném, ha utánanéznétek, és pár mondatban megírnátok nekem, mi az a GUBACS, és mit csinál a GUBACSDARÁZS? Ha még annak is utánajártok, mit jelent a két szólás: ÜSSE KŐ és a FALNAK IS FÜLE VAN, akkor már várhattok is valamilyen ajándékot tőlem! Címem nem változott: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Pistike öt éves korában még nagyon félénk kisfiú volt, nem szeretett sem hangoskodni, sem ugrálni, mint a nővére, vagy unokatestvérei. Akkor volt nyugodt és boldog, ha kettesben lehetett az édesanyjával a konyhában, főleg olyankor, mikor amúgy is jól esett a főzőkályha melege. Nem igényelte, hogy foglalkozzanak vele, szórakoztassák, elvolt a maga, kitalált játékaival. Édesanyja megértette, és egyáltalán nem tiltakozott, ha Pistikének autózásra vagy vonatozásra támadt kedve, hagyta, hogy rendre kihúzogassa a fiókokat és összeszedje a „kocsiparkba” valókat. A képzeletbeli vonatot, mely többnyire ügyesen egymásba tolt, üres gyufa skatulyákból állt, hol a jobb, hol a bal vágányra irányította a húsdaráló karja, mely mindig pontos időben, gond nélkül váltotta a síneket.
A sok érdekes szerszám, segédeszköz közül a krumplinyomó volt a kedvenc, azt kinyitva-összenyomva remekül lehetett utánozni a nehézkes gőzmozdony kerékagyán előre-hátra csúszó tengely mozgását.
– Sssss-ha-ha-ha-ha, sssssss-ha-ha-ha-ha – szinte érezni lehetett, milyen nehézségek árán jut fel az áruval jól megterhelt szerelvény a dombra. Néha figyelmeztetni kellett a sínek mellett haladókat:
– Uí-úúúúúú!
Mikor felért a domb tetejére, a mozdonyvezető éles füttyel jelezte, hogy vége a megpróbáltatásoknak, a völgy felé már vidáman, gyorsan gurult a tehervonat:
– Si-ha-ha-ha, si-ha-ha-ha!
Az állomáshoz közeledve Pistike fülsértő hangokkal jelezte a fékezést, a mozdony egyre lassabban sistergett:
A forgalmista felemelt lapátjelzővel fogadta a szerelvényt, kis várakozás után engedélyt adott az indításra. A vonat nagy gőzfelhőket puffogtatva elindult, fel a hegyre, le a hegyről, megfelelő helyen gyorsított, lassított, fékezett, és persze éktelenül sípolt is néha, hogy jelezze, minden rendben, a vonat sínen van!
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
.jpg)
