Tréfás kedvű írók gyakorta eljátszanak a gondolattal, hogy mely magyar szavakat érzik ők a legszebbnek.

Kosztolányi Dezső a múlt század elején a következő tízet ítélte a legszebbnek: lány, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

Harminc évre rá Lengyel József az e hangzósokból választott ki néhány kedvencet: élet, éles, élelem, vér, testvér, nővér, lélek, fejedelem, felleg, fény, menny, nép, szép, zene, félelem, értelem, szerelem.

Pár évtized elteltével egy újság hirdetett pályázatot. A beküldött válaszokban az alábbi szavak voltak a leggyakoribbak: csend, csillag, illat, hölgy, lomb, szelíd, szellő, tündér.

Ezeket összesítve egy híres nyelvész külföldi diákoknál érdeklődött, hogy számukra, akik nem értik a nyelvet, melyik szó hangzik a legszebbnek. A franciáknál az első három helyen a fejedelem, félelem, csend állt, a németeknél pedig a csillag, illat, élet. Szerintetek a svédeknek mi erről a véleménye? Na és neked?