Petőfi Sándor egy igen szigorú, elszánt ifjú volt, aki sok mindennek nekifogott, még verseket is írt.

János vitéz úgy főbe találta dobni az óriások királyát, hogy annak azonnal kiloccsant az eszméje.

Zúgva-bőgve törte át a Tisza nagy láncával a Dunát, és azt is magával vitte, s folyt a víz, mint a veszett kutya nyála.

A Tisza Petőfi csodatornyos szépségű tájleíró versei közül is a legszebb. Ebből is látszik, hogy mekkora nagy, mozgalmas meseíró volt.

Vörösmarty idegeit a szomorú sors tönkretette és röviden meghalt. Tízezrek kísérték utolsó lépteit.

Mátyás király egész nap a bokorban kucorgott, de szarvas nem jött, aztán találkozott Szép Ilonkával és a lakására hívta.

Szép Ilonka megsértődött, mert Mátyás király nem árulta el, hogy mi van a ruhája alatt.

1848-ban megtartották Budapesten a forradalmat, s utána Petőfit a vállán vitték a sajtóba.

JózsefAttila gyermekkorában forgószeleket is csinált, megfestette azokat és utána eladta a jobb módú gyerekeknek.

Úgy segített a családján, ahogy tudott, csak annyit lopott, amennyit nem szégyellt.

JózsefAttila felnőtt korára a munkásmozgalomban részesült és ott is halt meg fiatalon.

István bácsi azt mondta, hogy pálinkát adjanak neki, mert a foga kicsirázott.

A költői nyelv szépsége abban áll, hogy minden második szó érthetetlen.