Kedves Híradó Olvasók!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Így hangzanak Reményik Sándor Templom és iskola című költeményének utolsó sorai 1925-ből. A nemzeti összetartozás napja mindig eszünkbe idézi 1920. június 4-ét. Talán nem árt felidézni Krúdy Gyula szavait sem, miszerint „amit elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehová, mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az orgazda a kincseit, el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, mint elkötött lovat a vásárban…” (Az égett emberhez) Érdemes észben tartanunk Krúdy üzenetét: „Helyén maradt minden… Ott állnak a tornyok, a városok, a hidak, ahol tegnap állottak.” Nekünk is ott kell állnunk, a helyünkön, s mindig készen állni arra, hogy kinyújthassuk segítő kezünket (nemzet)társaink felé.
- Antal József
- Találatok: 2200
