Szöllősi Antal, az Északi Magyar Archívum alapítója, 2017. március 25-én A Magyar Örökség és Európa Egyesület Magyar Örökség kitüntetését vette át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A Híradó kérésére ennek alkalmából beszélgettem vele.

Szöllősi Antal iskoláit Magyarországon végezte, hivatásos úszóedző volt. 1969-ben Svédországban telepedett le. Vezetőségi tagja volt a Szabad Magyarok Tömörülése, Stockholmi Magyar Katolikus Kör, Botkyrkai Magyar Művelődési Társaság egyesületeinek, valamint alapító tagja a Stockholmi Magyar Népi Táncegyüttesnek. 1973. október 23-án megalapította az Északi Magyar Archívumot (Ungerska Arkivet), amely a külföldön élő magyarság egyetlen és felbecsülhetetlen levéltára. A gyűjtemény, amelynek adatai azt mutatják, hogy a két nép – hol szükségből, hol józan racionalitásból vagy éppen közös politikai érdekből, gazdasági megfontolásból, de őszinte érdeklődésből és segítő szándéktól hajtva is – régtől fogva kereste az egymás felé vezető utakat. 1989-ben a Janus Pannonius Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, majd 1994-ben a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád „A magyar-svéd kapcsolatok történetének feldolgozásáért, az Északi Magyar Archívum létrehozásáért és gondozásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje” kitüntetést adományozza.

Mi is valójában az Északi Magyar Archívum?

Minden, amit a történelmi Magyarország határán kívül lévő egyesületek produkáltak, legyen az egy könyv, meghívó, egy újság vagy nevesebb magánszemély produktuma. Amikor én kijöttem Svédországba tapasztaltam, hogy mennyi mindent kidobálnak a magyarok, főleg amikor költöznek, akkor útba vannak, és ezek azok a dolgok, amelyektől leghamarabb megszabadultak. Ez ösztönzött arra, hogy ezt jó lenne valamilyen formában megmenteni az utókornak. Hisz például a Kossuth emigrációból is tudjuk, hogy Amerikában itt is-ott is volt magyar újság, magyar egyesület, viszont ezekről csak onnan tudunk, hogy a kiadott újságokból egy-egy megmaradt, és abban írják, hogy x városban x magyar egyesület volt, de hogy kik csinálták, mikor alapították, semmit nem tudunk azon kívül, hogy az egyesület neve megmaradt. Nagyon érdekes dolgot találtam, ami szintén a Kossuth emigrációhoz köthető, hogy 1870 körül Kairóban magyar egyesület volt, hiszen Egyiptom akkor Törökországhoz tartozott, és sokan menekültek oda. Alig ismert, csak kutatók ismerik ezt az információt.

Mikorra tehető az archívum alapítása?

1973. október 23-án egészen pontosan. Már ez a 44 év is mutatja, hogy nem kis munkáról van szó. Éppen ezért nem engedtek haza 1989-ig. Igaz, nem is kértem hazautazási engedélyt csak 15 év múlva, de a nagykövetség 1989-ben küldött egy levelet, miszerint itt a megbékélés ideje, mindenki utazhat szabadon haza. Ez év júniusában volt Nagy Imre és társainak újratemetése, én augusztusban kaptam három hónapra vízumot, ami azért volt érdekes, mert egy eredeti svéd vízummentesen utazhatott Magyarországra akkor, csak én, mint magyar nem. Október 6-án utaztam félve haza Magyarországra, amikor a hegyeshalmi határőr közölte, hogy már nekem sem kell vízum, hogy hazatérhessek.

Mit adott erkölcsileg és érzelmileg ez a kitüntetés?

Erkölcsileg nagyon sokat, nagyon szép körülmények között adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Zsúfolásig tele volt, még a lépcsőkön is álltak az emberek, így ez engem nagyon meghatott. Több kitüntetést is kaptam már, de ilyen szép körülmények között még nem vettem át sehol.

Miben segítheti ez a kitüntetés a gyűjtemény jövőjét, fennmaradását?

Számomra sokat jelent, de ha a magyarországi politikusok nem fogadják, én az ellen nem tudok mit tenni. Köztudott, a politika napról napra él, naponta változik, ez vonatkozik a mindenkori politikára is. Az elsődleges az, hogy nyoma marad, kik mit csináltak az adott országban, mint ahogy mondtam, 67 országból, 27 nyelven van különböző magyar, vagy magyar vonatkozású anyag az Északi Magyar Archívum birtokában. Nyilván, egy részük megvan a magyarországi levéltárakban, a baj, hogy nincs egy önálló, nyugaton élő magyarokkal foglalkozó intézet. Ez nagyon fontos lenne, hisz magyarországi levéltárakban, egyetemeken megtalálhatóak anyagok, minden egyetemen folyik kutatómunka, szakmunkák jelennek meg, egy ilyen átfogó intézet csak jobban segítené ezt, így még jobban meg lehetne ismerni.

Mi lesz a gyűjtemény sorsa?

Ha nem sikerül Magyarországra vinni, akkor marad Svédországban. Itt a levéltári törvények és hagyományok ilyen szempontból nagyon jók. Például vannak egyesületi levéltárak, ami otthon nincs. Ezt még a munkásegyesületek hozták létre, talán már több mint száz éve. Maga a Svéd Országos Levéltár is szívesen átveszi, hiszen a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének anyaga is megtalálható a levéltárban.

Ha mint alapító kívánhatna, mit kívánna a gyűjteményének?

A legjobb helyet kívánnám neki Magyarországon, ahol egy önálló intézményként létrejönne a nyugaton élő magyarok kutatóintézete. Akár a Thököly, Rákóczi, Kossuth, ’56-os emigrációt, a ma meglévő gazdasági kivándorlások okait kutató intézet, ahol 20-50 ember biztosan tudna dolgozni, és feldolgozni az anyagot.

Gratulálunk még egyszer Szöllősi Antalnak a kitüntetéshez, és kívánjuk, hogy jövőbeli tervei mielőbb megvalósuljanak!

 

Kérdezett: Mészáros Attila