Immáron hagyomány a SOMIT-osok körében együtt tölteni a napforduló ünnepét. Az idén a szokásostól eltérően ezt a rendezvényünket is Hällebergán tartottuk meg. Bár sokan vágyódtak a hagyományos sátortábor után, mégis nagyszerűen telt ez a pár nap. Az úgynevezett nyári táborokon általában nincs kötött program, leginkább a közös együttlét, a szabadtéri játékok, a strandolás és a főzőcskézés teszi élménydússá a hosszú hétvégét. Így volt ez most is. Voltak, akik a környéken kirándultak vagy éppen lementek a tóhoz fürödni, csónakázni. A jó időnek is köszönhetően belaktuk az hällebergai udvart is, mindenki reggeltől estig kint tartózkodott. Faszénen sütöttük meg a grillezni valót és főztünk egy közös bográcsgulyást is. Mindemellett éjszakába nyúló beszélgetések és rengeteg vidám pillanat kovácsolta egybe a csapatot.

 

Különösen nagy élményt jelentettek a tagok által szervezett spontán programok. Volt, aki saját, egyedi gyümölcsboraiból tartott bemutatót és kóstolót, hihetetlen átéléssel és lelkesedéssel. Meghallgathattuk hogyan készültek a szürettől a forrásig a különleges vadmálna, egres, egres muskotályos, bodza, pitypang és meggy nedűk. Emellett még mindannyian kicsit tudósaivá váltunk a borok házasításának is.

 

 

Mások közös kürtőskalácssütést szerveztek az összes résztvevőnek, kicsik és nagyok legnagyobb örömére. Mindenkinek lehetősége nyílt tekerni, forgatni, ízesíteni, és természetesen lakmározni a faszénen sült finom kürtőskalácsokból. Egy másik ínyencség volt a péntek délelőtti hatalmas adag, frissen sütött tepertős pogácsa, ami természetesen viharos gyorsasággal elfogyott.

 

 

A szombat este fénypontjaként pedig közös szurkolás közepette felbontottunk egy igazi svéd különlegességet, egy doboz surströmminget. Míg főtt a fogyasztásához ajánlott krumpli, összegeztük tudásunkat erről a furcsa, svéd ételről. Mi a története, hogyan alakult át az idők folyamán, mi a lényege az erjedési folyamatnak, és természetesen, hogy ki milyen rémes dolgokat hallott vagy látott a savanyított hallal kapcsolatban. Alapos rákészülés után az összes táborozó kíváncsian várta, hogy vajon milyen szag, állag és ízvilága lesz a mi konzervünknek. A nyitás izgalmas pillanatait, az azt kísérő kommenteket és vidám hangulatot, valamint a kóstolás adta ízélményeket valószínűleg még sokáig fogjuk emlegetni a jövőben. Szívmelengető érzés a SOMIT Generációk egyesületébe tartozni, ahol a tagok önzetlen adni akarása és spontán szerveződése a közösség érdekében a fentebbi módokon megjelenik. Hálás köszönet az egész SOMIT nevében mindazon tagjainknak, akik valamilyen ötletükkel és annak kivitelezésével emlékezetessé tették az idei nyári táborunkat!

 

 

A fent említett szívmelengető érzést hűen tudja illusztrálni a SOMIT táborban résztvevő két új család összefoglalója arról, hogy ők hogyan élték meg az első SOMIT táborukat.

A 2023-as nyári SOMIT – a táborlakók szemével

Annak ellenére, hogy én már régóta élek Svédországban, idén volt az első alkalom, hogy a SOMIT táborba jelentkeztünk, és nem bántuk meg.
A púpos szúnyogoktól eltekintve nagyon jól éreztük magunkat. A ház mesébe illő helyen van, a felszereltség is minden igényt kielégít, de ami a legfontosabb, az a társaság. A csapat jókedvű, vidám, összetartó. Sírni és nevetni is lehetett, hülyéskedtünk és komolyan is beszélgettünk. Helye volt a fiatalok mellett a még fiatalabbaknak is. Teljesen olyan érzés volt, mintha elmentünk volna egy rövid nyaralásra a régi haverokkal. A magyar konyhát nem is említem, hiszen azt magától értetődően mindenki becsben tartja, és nagyon finomakat ettünk. A csúcspont mégis a surströmming volt, amit talán még egy svéd se merne megkóstolni. Mi legalább most már tudjuk, mire fogunk a jövőben nemet mondani.Köszönjük ezt az élményt és hamarosan ismét!
Kara és Liza

 

 

A SOMIT-ról először a barátainktól hallottunk, amikor kiköltöztünk Svédországba. Ők részt vettek egy-két táborban, de pár éve már újra Magyarországon élnek.
Már korábban is terveztük, hogy egyszer el kellene mennünk a SOMIT valamelyik táborába, de mivel egymás után, viszonylag hamar születtek a gyerekek, így volt teendőnk bőven. Most már abban a korban vannak, hogy bátran elmerünk velük indulni. Így a nyári tábor előtt úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és megnézzük, hogy milyen. Na és milyen jól is tettük! Már a táborba való jelentkezéskor is sok hasznos információt és segítséget kaptunk, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk!
A táborban nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek is és mi is. Mintha egy kis „mini” magyarországi kirándulásra utaztunk volna. Nagyon tetszett Hälleberga, a szép, csendes, meghitt környezet, a családias szállás, a kedves, barátságos fogadtatás. Alig szálltunk ki az autónkból, máris „welcome drink”-kel fogadtak minket. Belépve a főépületbe, kedves, mosolygós fogadtatás és körbevezetés következett. Elfoglaltuk a szobánkat, megnéztük az udvart, a játszóteret, a többi épületet, ismerkedtünk, beszélgettünk. Előzőleg a táborban résztvevők közül senkit sem ismertünk. Az esti altatás után az okos eszközök segítségével tudtunk figyelni a gyerekekre is, és egy kellemes, beszélgetős estén vettünk részt, ahol sok értékes emberrel ismerkedtünk meg.
Eljött a másnap, ahol még több családdal, gyerekkel, felnőttel találkozhattunk. Felfedeztük a települést, sétáltunk, nézelődtünk, majd páran, közösen elmentünk a strandra, volt, aki úszott, volt, aki horgászott, jó kis délután volt. Bár a nyári táborban nem voltak kötött programok, az emberek megtalálták egymást a közös étkezésekkor, főzés közben, sütögetés közben az udvaron, séta közben, játék közben, vagy a strandon. Kedves dolog volt, hogy mindenki megosztotta azt, amije volt, élelem, játékok, egyéb eszközök. Esténként összegyűltünk, beszélgettünk és kulturáltan szórakoztunk.
A harmadik napon már úgy éreztük magunkat, mintha ott lettünk volna az előző táborokban is, sok jó történetet hallottunk, emlékeket, élményeket. Aznap közös kirándulásra mentünk egy szintén kisgyerekes, kedves családdal, így a gyerekek is nagyon jól elvoltak egymással, barátkoztak, játszottak, és mi, felnőttek is tudtunk beszélgetni és egy szép kellemes napot együtt eltölteni. A nap végén nagyon finom és bőséges volt a közös bográcsos vacsora, amely szintén összehozta a nagy csapatot. Köszönjük az értünk való fáradozást az esőben is!
Eljött a vasárnap, az utolsó nap, amikor közös sétára indult egy kis csapat a helyi templomhoz. Aztán szépen mindenki elkezdett pakolni, takarítani, jó volt látni a munkában való összetartást is, ki-ki csinálta a saját dolgát, amit elvállalt. Ebéd után elbúcsúztunk és hazaindultunk. Útközben mi még bementünk a közeli campingbe, és a jó időnek köszönhetően egy kellemes délutánt töltöttünk ott.
Nagyon jó élményekkel jöttünk haza, és a jövőben is, amikor lehetőségünk lesz, nagyon szívesen részt veszünk majd a rendezvényeken, immár új SOMIT-tagokként.
Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a munkáját, amivel hozzátett a tábor szervezéséhez, lebonyolításához, köszönjük a jó társaságot és a szép élményeket, emlékeket! Reméljük, hamarosan találkozunk!

Üdvözlettel: Péter-Szarka Mónika és családja