Jubiláltunk. A Forradalom 60. évfordulóján még sok anyaországból jött szemtanú mesélhetett az utódoknak magáról a forradalomról, az azt követő megtorlásról, a menekülésről, új hazába érkezésről, beilleszkedésről és az azóta eltelt szorgos hétköznapokról. A Haza elcsatolt, elrablott részeiből Svédországba származottak a Forradalomnak otthonukat, az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki részeket érintő hatásáról.
Jómagam és sokan, akik velem egy időben érkeztek Svédországba, immár 30 éve, ezt az évfordulót is megünnepelhetjük. Talán nem jó az ünnep szót használni, találóbb, ha megemlékezést mondok. Az itt letelepedettek zöme megnyugvást, biztonságot és tisztességes megélhetést nyert. Köszönjük. Nem egyformán alakult a sorsunk, ez természetes, hiszen nem egyforma felkészültséggel, tehetséggel és hozzáállással rendelkezünk. Egyben viszont egyek vagyunk. Magyar az anyanyelvünk, ismerjük és érezzük a magyar zenét, és álmainkban vissza-vissza köszön a Haza.
Valamikor az Ország-világcímű havilapban (1992-ben megszűnt magyarországi lap) olvastam ezt a kis novellát. Nem emlékszem, ki írta, csak a történet maradt meg bennem kitörölhetetlenül. A cselekmény időpontja az 56-os forradalom utáni év, 1957 decembere. Helyszíne az Egyesült Államok, New York. Szereplője néhány egykorú fiatalember, akik a menekülés alatt és után ismerkedtek, barátkoztak meg, az idegenben egymást támogatva, segítve kerestek és végül találtak munkát, lakást. Többnyire együtt ebédeltek, egy meglehetősen olcsó vendéglőben. Karácsony közeledtével hatványozottan gyötörte őket a honvágy, különösen egyikük panaszkodott elkeseredetten a sorsra, annak igazságtalan alakulására. Barátai vigasztalni próbálták, nehezen ment. Még az sem vidította fel, mikor a szomszéd asztalnál feltűnt az a csodaszép lány, aki sokszor ebédelt velük egy időben, és akibe egy kicsit mindnyájan szerelmesek voltak. Nézte, nézte a lányt, aztán nagyot sóhajtva mondta:
Szilágyi János egykori népszerű rádióműsorát a Halló, itt vagyok címűt, ha tehettem, mindig meghallgattam. Úgy emlékszem, az 1970-es és 90-es évek között, hétfőnként adták. A műsor népszerű volt, mert érdekes, változatos, sokszor egészen furcsa beszélgetések hangzottak el. Egyik este egy Bécsben élő magyar házaspár mesélt az életükről. Annak, hogy a megadott telefonszámot felhívták, különös oka volt. Meg szerették volna osztani fájdalmukat, figyelmeztetni akarták a sorstársakat, hogy ne kövessenek el az övékhez hasonló hibát.
Közvetlenül a Forradalom után, 1957-ben hagyták el ők is hazájukat. Szerencséjük volt, Ausztriában kaptak letelepedési engedélyt. Ezért nagyon hálásak voltak, mindent elkövettek, hogy az osztrákoknak ne kelljen megbánniuk befogadásukat. Valamennyire tudtak németül, az osztrák idióma ragadt rájuk. Úgy vélték, az lesz a legjobb, ha gyerekükhöz is németül beszélnek, természetszerűen a gyerek előtt egymással is.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
