Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon ócska, kicsi, rozzant, négylábú szék. Valamikor szép napokat megélt, sok kisgyermek ült rajta. Vidámak, rosszcsontok, pajkosak, olyanok is, akik állandóan himbálóztak rajta, hogy majdnem kitört a lába. Ütött-kopott kicsi szék volt, többször átfestve, hol zöld, hol piros, hol fehér volt, és bizony, jócskán inogtak a lábai. Régóta nem használták már, ott feküdt a sok kacat között a pincében. Egyszer csak, mi történt, mi nem, Apa felhozta a pincéből, - hogy hát valamit kezdjen vele. Megörült a kicsi szék, –gondolta, hátha újra látja a Napot, hátha kiviszik a kertbe, hallja a madarak csiripelését, látja a felhőket, melyek egyre fodrosabbak, talán esőfelhőkkel is találkoznak? Apa nagyon komoly dolgot eszelt ki. Aranyos kislánya, az egyre okosabb Kincsőnek szerette volna felújítani a székecskét, melynek nagy múltja volt, hiszen Anya, de még Nagytata is ült rajta valamikor.
A hosszú, sötét, borús, hideg időknek reméljük vége, és újra itt van a tavasz, régi kifejezéssel élve, a kikelet. A kellemes sétaidőt ajánlatos kihasználni és minél többet tartózkodni a szabadban, figyelni az ébredő természetet, nézni, hogyan sarjad a fű, miként bontanak lombot a bokrok, fák. Lassan felmelegedik az idő, és ha szerencsések vagyunk rátalálhatunk gubacsdarázs által birtokba vett rózsabokorra is. Sajnálom, hogy a Híradó decemberi számában nehéz feladatot róttam ki rátok, de azt reméltem, felébresztem a kíváncsiságotokat és majd a szüleitek, vagy nagyszüleitek segítségével rátaláltok a helyes válaszra:
A gubacs nem más, mint egy, idegen külső hatásokra izgatott növényrész sejtjeinek túlságos megnövekedése. S ezeket a külső hatásokat apró rovarok okozzák, apró darazsak, melyeket ezért gubacsdarazsaknak nevezünk. Nem is hinnők, hogy ezek, a sokszor alig észrevehető állatok milyen nagy elváltozásokat okozhatnak azokon a növényrészeken, melyeket megszúrnak, mert hiszen a gubacsok sokszor óriási nagyra növekednek. Bennük fejlődnek ki ezek az apró állatok zavartalanul. Azt mondhatjuk, hogy a gubacs a gubacsdarázsnak a gyermekszobája.
A két mondást sem volt túl könnyű megfejteni:
Üsse kő, mondjuk, mikor, ha nem is szívesen, de beleegyezünk, hogy elvégezzük azt a dolgot, amire megkértek.
A falnak is füle van, mondjuk, mikor figyelmeztetjük a beszélgetőtársunkat, hogy valamilyen titkot árulunk el, és nem szeretnénk, ha más is meghallaná.
Hallottátok már azt a szót, hogy BÖJT? Írjátok meg nekem, mi a csudát jelenthet? A válaszokat továbbra is a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre várom.
Kedves Híradó Olvasók! Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.