Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ez a juhász nem akármilyen juhász lehetett, mert az emberek rábízták az ország legféltettebb juhocskájának, az aranyszőrű báránynak az őrzését. Vigyázott is a juhász a báránykára, mint a szeme fényére. Selyem fűvel etette, harmattal itatta. Féltette, vigyázta, még a szellőtől is óvta. Attól ugyan megóvta, de az ország legmélyebb barlangjában lakó hetvenhét fejű sárkánytól nem tudta megvédeni! Bizony elragadta a gonosz a szegény aranyszőrű báránykát! Sírt a bárányka után az egész ország, keseregtek ám nagyon, ugyan hogyan tudnák visszaszerezni az elrabolt ártatlant? Szégyellte magát a juhász, el is bujdosott volna, ha teheti, de inkább elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony elindul és megkeresi a bárányrablót, s ha lehet, beszél azzal a hetvenhét rusnya fejével. Ment, ment mendegélt, mígnem egy útkereszteződéshez nem ért. Szokatlan kereszteződés volt ez, hármas út állt a juhász előtt.
- Melyiket válasszam, melyiken induljak? – tanakodott magában. Amint ott téblábolt, gondolkodott, hogyan is határozzon, egyszer csak favágás hangját hozta felé a szél.
- Ez csak egy helybéli favágó lehet, - gondolta. - Hátha útba tud igazítani, merre is keressem azt a sárkányos barlangot?
- Bazsó
- Találatok: 2150
Bővebben: Bazsó meséje a hetvenhét fejű sárkányról
A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő,
Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.
Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának,
Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
Nyílik az égablak,
hópihe, hócsillag
hull ide, hull oda
táncolva száll.
Jégcsap a csengője,
dértű a csipkéje,
hópihe takaró, szánkózni jó!
Bársonyos lep lesz ő,
hófehér jégmező
Völgyön és hegy ormán
siklik a szán.
Jégcsap a csengője,
dértű a csipkéje,
hópihe takaró, jöjj Télapó!
Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.
Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
- Híradó
- Találatok: 2175
