- Kérlek, mutatkozz be röviden!

Tóth Csaba vagyok, 35 éves, a Békés megyei Szeghalomról érkeztem Hällebergára. Szabadidőmben bármilyen, a természettel kapcsolatos időtöltést végzek, szeretek horgászni, gombászni. A svéd erdők erre végtelen lehetőséget adnak. Szívesen bújom a könyveket, bár addig, amíg az idő engedi, inkább az erdőket járom. Mindig érdekelt az idegen népek kultúrája, életmódja, ezért örömmel ismerkedem ezekkel, és ennek során lehetőségem nyílik megismertetni a magyar kultúrát, gasztronómiát.

- Veled már augusztusban találkoztam az anyanyelvi táborban.

Igen, ugyanis az én küldetésem eléggé speciális, mert a többiekkel ellentétben jómagam már júniustól megkezdtem a külföldi programszakaszt a hällebergai tábortanyán, hiszen itt akkor kezdődik az élet igazán. Tehát amikor te megérkeztél, én már túl voltam az első intenzív harmadon.

- Milyen feladatokat kell ellátnod?

Első sorban gondnoki teendőim vannak, amely sokrétű munkából áll, ilyen például a porta rendben tartása, táborfelügyelet, karbantartás, egyszóval annak biztosítása, hogy az idelátogatók mindig megfelelő, tiszta és kényelmes körülmények között tölthessék el idejüket. Ezen kívül a konyhában szerzett tudásomat kamatoztathatom – ugyanis polgári foglalkozásom szakács – a táborok és egyéb rendezvények alatt.

- A madarak csiripelték a szeptemberi SMOSZ közgyűlés után, hogy ilyen finom kacsát még életükben nem ettek! Azt is te követted el?

Ne hozz zavarba! Igen, én készítettem és nagyon jól esik ez a pozitív visszacsatolás, szeretek kísérletezni, de a fő „műsorszám” előtt azért mindig letesztelem az ételeket.

- Az ösztöndíjasok elsődleges küldetése a magyarságtudat megtartása, erősítése. Te miként tudod ezt szolgálni?

A magyar tradicionális ételeken keresztül, hiszen tudjuk, hogy az étkezés összehozza az embereket, jelentős a közösségkovácsoló tulajdonsága, szívesen beszélgetnek egy-egy finom étel elfogyasztása közben. A magyarokkal nyilván magyarul beszélgetek, máris életbe lép a magyar nyelv aktív gyakorlása. A Svédországban élő magyarok táplálkozási szokásai némiképp különböznek az anyaországban élőkétől, a svéd hatás azért érződik, de azt tapasztalom, hogy a gyomruk vágyik a magyar ízekre. A magyar gasztronómia elég színes, tudok újat mutatni.

- Mi volt eddig a legizgalmasabb, legemlékezetesebb esemény számodra?

Egyértelműen a Kékvirág anyanyelvi tábor. Olyan mély hatást tett rám az a tíz nap, hogy sohasem fogom elfelejteni. Beleláttam és bekapcsolódtam egy nagyon szervezett, embert próbáló, fantasztikusan működő munkába. Óriási lehetőség ez az itt élő magyar gyerekek számára, akik már svédül élik a mindennapjaikat. Nem csupán a magyar nyelvet gyakorolhatják, fejleszthetik, hanem történelmi, népművészeti, kulturális esszenciát kapnak ez idő alatt. Barátságok, szerelmek szövődnek, a már meglévő barátságok megerősödnek. A gyerekek fegyelmezettek, együttműködők, a programokon szívesen vesznek részt. Minden felnőtt azon munkálkodott, hogy az ismeretek átadása mellett a gyerekek jól érezzék magukat, szép emlékekkel távozzanak. Nem is értem, hogy a nálam idősebbek miként bírták energiával? A tábor neve ugyan Kékvirág, de én ennél sokkal több színt láttam ott. Biztos vagyok abban, hogy a sokszínűségét a részvevők sokszínűsége adta.

A SOMIT táborok is hasonló hatással voltak rám. Rengeteg pozitív és feledhetetlen élménnyel gyarapodtam ezeken a hétvégéken. Nagyszerű és egyben felemelő érzés átélni és részese lenni egy olyan külföldi magyar közösség által szervezett tábornak, melynek tagjai akar többszáz kilométert is átutazva találkoznak alkalmanként, hogy együtt eltölthessenek egy-egy jó hangulatú hétvégét családostól.

- Mit fogsz csinálni a holtidőben, amikor kevesebb a forgalom Hällebergán?

Tennivaló mindig van, nem félek, hogy unatkozni fogok. Ha szerénytelen lennék, szeretném magam az ösztöndíjasok utazó nagyköveteként aposztrofálni. Oda megyek, ahol igény támad a munkámra. Most úgy tűnik, Stockholmban, a Magyar Házban van rám szükség. November végen Ljungby-ban fogok segédkezni egy nagylétszámú bál lebonyolításában. Szerencsére mind a mentorommal, mind a SMOSZ vezetőségével nagyon jó a kommunikáció, ez megkönnyíti rugalmas munkavégzésemet.

- Mi vonzott ide? Miért pont Svédországot választottad?

Mindig is vonzott a skandináv életstílus, a kutúrája, a földrajzi adottságai, a sok zöld, erdők, vizek, csodálatos!

- Mit gondolsz, újra fogsz pályázni?

Mindenképp szeretnék. Remélem, hogy az eddigi elvégzett munkáim bizonyítják, hogy hasznos segítője vagyok az itt működő magyar egyesületeknek és a továbbiakban is igényt tartanak erre.

- Köszönöm, sok sikert kívánok neked!

 

 

Kérdezett: Sebestyén Marianna