Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Az előző évek sikerén felbuzdulva, idén nem kevesebb, mint öt magyarországi ösztöndíjast fogadhattunk a Kőrösi Csoma Sándor program keretében. Komáromi Marcit és Berecz Katát már nem kell bemutatni a Híradó olvasóinak, nekik ezúttal is Stockholmban lesz a főbázisuk. Ezúttal viszont a nyugati és a déli országrésznek is jutott egy-egy segítő. Márton Júlia főként Göteborg és környékén tevékenykedik, míg Komáromi Kristóf Halmstadból, valamint Molnár Anna Lundból a déli egyesületek munkáját segítik. A Híradó kérésére egymást kérdezve mutatkoznak be az olvasóknak. A bemutatkozók sorát jelen lapszámunkban Molnár Anna és Komáromi Kristóf indítja.  

Táncház Anna és Kristóf vezetésével a SOMIT táboron. Fotó: Bitay Zsolt

Bővebben: Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Az ügyeletes embertárs - Beszélgetés Lázár Oszkárral

Lázár Oszkár nyugalmazott egyetemi tanár – fogalom. Szinte mindenki ismeri, de szinte semmit sem tudunk róla. Annyit, hogy a maga szerény módján nagyon sokat tett a svédországi magyarok boldogulásáért. Többek között évekig szerkesztője volt a Híradónak, egyedül végezte a lap körüli összes tennivalókat, egyesületek szervezője, elnöke volt sok éven át.

 

Körbe kérdeztem közös ismerőseinket, szerintük milyen ember Ő? A legtöbben egy-egy szóval, tőmondattal válaszoltak: - Hogy milyen Oszkár?- kedves, -jó ember, -halkszavú, -szűkszavú, -lényegre törő, -barátságos, -magánakvaló, -segítőkész, -becsületes, -nagytudású, -szerény, -alapos, -kemény, -igazságos, -fantasztikus, milyen sok nyelven beszél! Magam tapasztalata szerint jó humorú, kellemes énekhangú, vidám, lelkiismeretes, ama ritka fajta „emberséges ember”.

Ő így vall magáról: Mikor megkérdezik tőlem, ki vagyok, azt szoktam felelni, hogy szeretném kiérdemelni a megtisztelő ” ügyeletes embertárs” címet. Mert mindannyian embertársak vagyunk s mindannyiunknak szükségünk van egymásra.

Bővebben: Az ügyeletes embertárs - Beszélgetés Lázár Oszkárral

„A játékosság, a vidámság az együttlétünk fő vonzereje” - Karácsonyi beszélgetés Tóth Ildikóval

Nehéz úgy karácsonyra gondolnom, hogy ne egy közösen ünneplő nagycsalád képével kapcsoljam össze. Márpedig kivándorlói létünkből adódóan sokunknak pontosan a családtagokkal való együttlét hiányzik a karácsonyi ünnepkör teljességéből. Talán pontosan ez a vágyódás terelte gondolataimat Tóth Ildikó, lapunk szerkesztője felé, akinek meséit, történeteit mindig körüllengi a nagy családi együttlétek boldog hangulata.

-      Drága Ildikó! Először is erősíts meg feltételezésemben, hogy a karácsony nálatok is a nagycsaláddal való közös ünneplést jelenti. A család mellett mi az, amitől igazán ünnep lesz számodra a karácsony?

Csak kimondom a karácsony szót, és béke költözik belém, nyugalom, meghittség, vidámság. Ezek az érzések kisgyerekkoromban gyökereztek belém, drága anyai nagyszüleimnek köszönhetően. Ez az érzés él bennem a mai napig is. Nagyon sajnálom, hogy ezekről a kisgyerekkori együttlétekről csak alig néhány fénykép készült, karácsonyi egy sem, így csak mint „belső képről” mesélek unokáimnak erről.

Bővebben: „A játékosság, a vidámság az együttlétünk fő vonzereje” - Karácsonyi beszélgetés Tóth Ildikóval