Kovács Gábor: Sok az olyan egyesületi program, ami tulajdonképpen kikapcsolódás is egyben

 

Miért jelentkeztél a programba?

A Kőrösi Csoma Sándor Programról a táncos társaimtól hallottam. Tavaly többen is megpályázták, és el is nyerték az ösztöndíjat közülük. Az ő élményeik és tapasztalataik keltették fel az érdeklődésemet, hogy alaposabban utánajárjak, mi is ez a KCSP. A mostani időszakra vonatkozó pályázati kiírás pont akkor jelent meg, és elolvasva a kritériumokat, úgy éreztem, ez nekem is profilba vágna. A néptánc és a népi kultúra már gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek, és tulajdonképpen többségében most is ezzel foglalkozhatom, ráadásul külföldön, és ezzel még az itteni közösségeknek is a hasznára lehetek. Mind nekem, mind a fogadó szervezetnek hasznos 9 hónap lehetőségével vágtam bele a svédországi kalandba.

Bővebben: Kovács Gábor: Sok az olyan egyesületi program, ami tulajdonképpen kikapcsolódás is egyben

Szilvási Tünde: Az egyesületek utánpótlás-hiányát egy szemléletmód változással lehetne orvosolni

 

Hogyan találkoztál a KCSP ösztöndíjjal, és miért gondoltad, hogy jelentkezni fogsz rá?

3 éve olvastam a programról először, de akkor el is feledkeztem róla. Tavaly egy nagyon kedves barátnőm azonban Kanadába utazott a KCSP keretein belül, és ekkor újra a látóterembe került az ösztöndíj lehetősége. Évek óta élek Koppenhágában, ahol aktívan szerepet vállalok a magyar diaszpóra életének szervezésében, átlátom a nehézségeit, megismertem már a sajátosságait. Korábban Indonéziában tanultam egy évet, ahol pedig igen távoli és kis létszámú magyar diaszpóra életébe nyerhettem betekintést. Szociológusként és intézményi kommunikátorként végeztem, így különösen testhezálló feladatnak találom a programot.

Bővebben: Szilvási Tünde: Az egyesületek utánpótlás-hiányát egy szemléletmód változással lehetne orvosolni

Stumpf Anna: Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni, a nehézségek ellenére is képesek leszünk élvezni az életet

Anna, engem nagyon érdekel, hogy miért jelentkeztél erre a programra? Milyen belső motiváció vezérelt?

Amióta az eszemet tudom, mindig is részt vettem valamilyen közösségszervezésben: akármilyen hihetetlen, már egészen általános iskolás korom óta. Aztán a középiskolás években, az egyetem alatt és fiatal felnőttként is végigkísérte utamat az önkéntesség, a közösség építésére való törekvések. Valahogy mindig is éreztem egy belső indíttatást arra, hogy ne csak a saját életem egyengetésével foglalkozzak, hanem tegyem, ami erőmből telik, és segítsek az engem körülvevő emberek alkotta csoportoknak megvalósítani céljaikat (legyen az éppen érdekképviselet, kulturális programok, sportcsapat, avagy szakmai konferencia). 

Bővebben: Stumpf Anna: Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni, a nehézségek ellenére is képesek...