Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Folytatjuk közkedvelt interjúsorozatunkat, ahol a Kőrösi ösztöndíjas program svédországi résztvevői kérdezik egymást ittlétükről, elképzeléseikről, céljaikról és ehhez viszonyított tapasztalataikról, ez által mutatkozva be a Híradó olvasóinak. Múltkori lapszámunkban Kovács Nóra és Mészáros Attila faggatták egymást, ezúttal pedig Trombitás Titánia Boråsból és Dobos Tamás Göteborgból számolnak be magukról és eddigi élményeikről.  
 

Trombitás Titánia: „Nagyon fontos számomra, hogy emberekkel foglalkozzak, és alapvetően szeretek adni”

 
 
– Kérlek, mutatkozz be röviden, mikor, hol születtél, hol nőttél fel?
– Budapesten születtem 92’ márciusának utolsó napján. Szentendrén, a sok nemzetiséget befogadó, művészetekkel átitatott szellemiségű városban nőttem fel, ahol a mai napig is aktívan részt veszek a helyi és a nemzetközi kapcsolatok ápolásába. 
 
– Életedet már kiskorodtól kezdve meghatározza a tánc és a zene. Mi fogott meg téged ezekben?
– Három éves voltam, amikor először kerültem szorosabb kapcsolatba a tánccal – akkor még a balettel – és onnantól kezdve ennek szeretete töretlen. 

Bővebben: Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Dobos Tamás: „Hosszú távon csak úgy őrizhető meg a magyar nemzet egysége, ha külföldön élő honfitársaink számára is fenntartjuk az érdeklődést Magyarország, a magyar kultúra és értékek iránt”

 
 
 
– Kérlek, mutatkozz be, mondj pár mondatot magadról.
– Hazánk egyik pezsgő egyetemi városában, Szegeden nőttem fel, amelyhez mind a mai napig ezer szállal kötődöm. Szülővárosomba visszatérni máig hatalmas élményt és igazi, tartalmas kikapcsolódást jelent számomra. Szüleim már egészen fiatal koromtól fontosnak tartották, hogy magas szinten megtanuljak egy idegen nyelvet, ami végül az angol lett. Az általános- és középiskolában egyaránt speciális osztályban, emelt óraszámban tanult nyelv ismerete kitágította érdeklődési körömet, és nyitottá tett a nagyvilág, más nemzetek, más országok történelme, szokásai iránt. Így középiskolai és egyetemi éveim alatt több nemzetközi projektben is részt vehettem. Ilyen volt a European Classes nevű németországi diákszeminárium, vagy a szegedi és kolozsvári egyetemek áthallgatási programja, amelynek több évig szervezője is voltam.

Bővebben: Dobos Tamás: „Hosszú távon csak úgy őrizhető meg a magyar nemzet egysége, ha külföldön élő...

Beszélgetés Molnár-Veress Pál svédországi magyar lelkipásztorral

Tiszteletes Úr, nemrégiben a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben részesült az észak-európai magyarság lelki gondozása mellett anyanyelvének, kultúrájának és identitásának megőrzése iránt is elkötelezett, több évtizedes szolgálata elismeréseként, amihez ezúton is gratulálok. Hogyan és mikor értesült a kitüntetésről, mennyire érte meglepetésként az elismerés?

MVP: - Idén van hatvan éves évfordulója annak, hogy 1957-ben megalakult a svédországi magyar protestáns gyülekezetek közössége. Úgy vélem, az elismerés mindazoknak szól, akik eme északra sodródott magyar közösséget életben tartották, támogatták, vezették. Közöttük is Glatz Józsefre, Szigeti Sándorra és Koltai Rezsőre gondolok, akiknek én közel három évtizede nyomdokába léptem. A nyár elején Makkay Lilla nagykövet asszony értesített arról, hogy egy állami kitüntetés várományosa vagyok. Azt, hogy kitüntettek, végül is Győri Péter követségi tanácsos úr közölte augusztus első napjaiban.

Bővebben: Beszélgetés Molnár-Veress Pál svédországi magyar lelkipásztorral