Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Szeptembertől újra köreinkben tudhatjuk a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program keretében érkezett fiatalokat, és társaságukat, valamint szakmai segítségüket élvezhetjük Svédország különböző tájain. Az előző évek sikerén felbuzdulva, idén szeptemberben is nem kevesebb, mint öt magyarországi ösztöndíjast fogadhattunk. Kovács Gábor neve ismerősen hangozhat, ő idén másodjára tért vissza Halmstadba. Stockholmban és környékén Mészáros Attila látja el ösztöndíjas feladatait, Trombitás Titánia a boråsi és jönköpingi egyesületeket segíti, Dobos Tamás Göteborgban, valamint Kovács Nóra Malmőben tevékenykedik. Lapzártánk után kaptuk az információt, hogy egy hatodik ösztöndíjast is köszönthetünk Svédországban Zsuppán Kaludia személyében. Mint már az előző évekből megszokhattuk, egymást kérdezve mutatkoznak be a Híradó olvasóinak.

 

Kovács Nóra: Célom, hogy az igen színes egyesületi életben minél nagyobb segítség legyek

-          Kérlek, mondj pár szót magadról.

Tiszavasváriban nőttem fel, majd innen kerültem Debrecenbe. Egyetemi tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen kezdtem meg. Ezen évek során nem csak a tanulásé volt a főszerep, hanem az egyetem kulturális életének szervezésébe is besegítettem. Fontos volt számomra, hogy a tanulás mellett kikapcsolódni is tudjanak a diákok. 2008-ban Erasmus ösztöndíj keretében tölthettem először hosszabb időt külföldön. Ezen pozitív tapasztalatok vezettek ahhoz a döntésemhez, hogy agrármérnöki diplomám megszerzése után Londonba költöztem. Négyévnyi tapasztalás és fejlődés után költöztem ismét Magyarországra, de ekkor már Budapest lett a lakóhelyem. Innen jöttem el szeptember elején, és ide is várnak vissza.

Bővebben: Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Mészáros Attila:Igyekszem minél több fiatalos programot szervezni

 

Mi késztetett arra, hogy jelentkezz a Kőrösi Csoma Programra?

Mészáros Attila a nevem, a tavalyi évben a Kőrösi Csoma Program Kanada Edmonton városának az ösztöndíjasa voltam, idén pedig Stockholmban végzem a rám bízott feladatokat. A Kanadában szerzett tapasztalatok, élmények és a diaszpóra magyarságának szeretete és befogadásának hatására éreztem késztetést, hogy idén is megpályázzam az ösztöndíjat kicsit közelebb, az európai magyar diaszpórában dolgozva és együttműködve.

Mesélj, mivel foglalkoztál Magyarországon?

Nyíregyházán születtem, a tánccal gyerekkorom óta foglalkozom, akkor a Nyírség Táncegyüttes utánpótlás csoportjába, a Margaréta Táncegyüttesben kezdtem. Nagyon megfogott a magyar népi kultúra, a zene, a tánc és a viseletek sokasága és gyönyörűsége. 1998-ban felvételt nyertem a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Tánctagozatára, melyet elvégezve a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola követett. A diploma megszerzésének évében jelentkeztem a Debreceni Egyetem néprajz szakára, mely végzése közben mesterpedagógus képesítést szereztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Jelenleg PhD. képzésen vagyok néprajzon, kutatási témám a magyar parasztviseletek anyagmatéria monográfiája.

Nyíregyházán alap- és középfokon oktatom a magyar néptáncot általános iskolában,valamint az Alma Materbe hívtak vissza néptáncot, táncfolklorisztikát tanítani és táncegyüttest vezetni. A Figurás Táncegyüttes vezetőjeként számos sikereket értem el a gyerekekkel városi és országos szinten is. A diákjaim között szép számmal vannak díjazott ifjúsági szólisták, valamint OKTV helyezettek is. 2016-ban a Figurás Táncegyüttest jelölték az Ifjúsági Néptánc Antológiára is.

Bővebben: Mészáros Attila:Igyekszem minél több fiatalos programot szervezni

Magyar lányok svéd jégen

A diaszpóra lét természetes velejárója, hogy szinte gyermeki örömmel lelkesedünk, ha váratlan helyzetben találkozunk magyar, vagy magyarosan csengő nevekkel. Bár a svédországi jégkorong palettáján nem szokatlanok a magyar játékosok, mi, a Híradó szerkesztőségében, nagy örömmel fedeztünk fel két magyar lánynevet a kalskronai női hokicsapatban. Kovács Gábor KCSP ösztöndíjas a magyar női jégkorong válogatott két, Svédországban játszó fiatal játékosával, Németh Anikóval és Pártos Rékával beszélgetett.

-         A jégkorong nem egy kimondottan női sportág. Hogy alakult nálatok, hogy ezt a sportágat választottátok?

Anikó: Igazából nem is keresgéltem más sport után, rögtön a jégkorongnál ragadtam le 7 éves koromban. A történet nagyon egyszerű, Apukám vitt el engem és ikertestvéremet korcsolyázni, akkor voltunk életünkben először jégen, ott a jégpályán odajött hozzánk egy edző, hogy látott minket korcsolyázni és, hogy nincs-e kedvünk jégkorongozni. Ezek után már az első edzésen ott is voltunk, én egy évvel később beálltam a kapuba, és azóta sem lehet kirobbantani onnan.

Bővebben: Magyar lányok svéd jégen