Interjú Papp Kálmán filatelistával
Az 1956-os forradalom leverése után menekülni kényszerült emberek megmentésére, befogadására Svédország tette meg az első lépéseket. Id. Papp Kálmán családja az első befogadottak között volt. Vele és egyik fiával már sokszor találkoztam Kristianstadi Egyesület rendezvényein, legutóbb a forradalom 60. emlékünnepélyén, melyen nem csak itt élő gyermeke, hanem Németországban élő lánya és veje is jelen volt. Ezt a ritka alkalmat használtam fel arra, hogy megkérjem ifj. Papp Kálmán nyugalmazott tanárt, szenvedélyes és hozzáértő bélyeggyűjtőt, meséljen családjuk sorsának alakulásáról.
Hol születtél, mikor, mesélj szüleidről, oszd meg velünk gyermekkorod kedves és kevésbé derűs emlékeit.
1946. május 21. Ekkor születtem Szentgotthárdon, vagyis a városhoz tartózó, az osztrák határhoz egészen közeli Zsida faluban. Parasztcsaládból származom, mint jóformán mindenki a falunkból. Hárman voltunk testvérek, én voltam a középső. Gyermekkoromat boldognak mondhatom. A falu közepén állt a házunk, ott gyülekeztek a falusi srácok, sokat játszottunk, sokszor reggeltől estig. Főleg futballozni szerettem nagyon. Most is emlékszem még arra a szomorú napra, mikor elvesztettük a futball VB döntőt Bernben. Mint „futballistára” (nyolc éves!), felejthetetlen benyomást gyakorolt reám. Egy másik gyermekkori kellemetlenség az volt, hogy elég sokszor kellet tehenet őriznem, amit nagyon unalmasnak találtam. De hát ez, úgy gondolom, mindig is hozzátartozott a falusi élethez.
- Tóth Ildikó
- Találatok: 1909
Bővebben: A bélyeggyűjtés új világokat és lehetőségeket nyit meg