Május első hétvégéjén ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. A minden igényt kielégítő Tábortanyán rendezte meg ugyanis családi hétvégéjét a SOMIT Generációk, melyen abszolút telt ház, azaz több mint 80 ember gyűlt össze. A kétnapos, igen aktívnak ígérkező együttlét színes programokkal kecsegtetett. És mint végül kiderült nem is keltett senkiben csalódást.
Több "örökifjú" SOMIT-os, ezúttal gyermekei, valamint párja társaságában, már ismerős vendégként érkezett meg az országos szövetség üdülőközpontjába, ahol péntek délután mindenki villámgyorsan elfoglalta szobáját, hogy minél hamarabb megkezdődhessen a közös, önfeledt szórakozás, valamint a régi emlékek felidézése a viszontlátott barátokkal, ismerősökkel. A májushoz képest hűvös és barátságtalan időjárás ellenére, a lurkók azonnal birtokukba is vették az udvart, ezalatt a szorgos kezek számolatlanul hordták az ebédlőbe a vacsorának szánt óriáspizzákat. Az ízletes és kiadós vacsorát követően tábortűz gyúlt - a gyerkőcök legnagyobb örömére - és egészen éjszakába nyúlóan folyt a móka, miközben a házban vasalható gyöngyfigurák készültek. A tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően gyorsan múltak a percek és az órák, így már jóval elmúlt éjfél, amikor a legkitartóbbak is aludni tértek.
Másnap délelőtt egy bőséges reggelit követően bűvös kulcsokért vetélkedhettek a családi és jóbaráti társaságokból alakult csapatok. Bátran kijelenthetjük, hogy minden formáció derekasan helytállt az ügyességi feladatok során. Ki a szellemek keresésében és megetetésében, ki a rizshordásban vagy éppen a csoportos rajzolásban jeleskedett. A lényeg, hogy minden csapatnak sikerült megszereznie a kulcsot, amellyel délután bebocsátást nyerhetett a mágikus meglepetéseket tartogató Varázsszobába.
Addig azonban még rengeteg program szerepelt a menetrendben. Aki akart íjászkodással, szabadtéri játékkal tölthette az időt, amíg az ebéd el nem készült. Délután a tábor meglepetésvendége, Kőhalmi Ferenc bűvész kápráztatta el a nagyérdeműt. Repkedtek a bűvös dollárok és franciakártya-lapok, sőt ki-ki megpróbálkozhatott az összeakasztott fémkarikák szétválasztásával is. Ez utóbbi persze senkinek sem sikerült, mármint Kőhalmi „varázslón” kívül.
A műsorban látottaktól bűvöletbe eső közönség tagjai ezt követően 5-6 fős csoportokba szerveződve várták, hogy megkaphassák jól megérdemelt jutalmukat, és bebocsájtást nyerhessenek a Varázsszoba mágikus birodalmába. A világító gombák és zöldes fényt árasztó csillagok társaságában minden csapat 15-20 percet tölthetett el, hogy a bekészített színes poharakból és üvegkavicsokból közösen építsenek változatosnál változatosabb formákat, építményeket. A két asztalnál szintén a színek és a formák játszották a főszerepet. A klasszikus sudokuban két nehézségi fokon tehették próbára logikai képességüket a feladatra vállalkozók, míg a másik játékban „ádáz” küzdelmek folytak annak eldöntésére, hogy ki képes több négyzetet fogpiszkálókból kirakni a rendelkezésre álló játéktéren úgy, hogy közben ellenfelét is akadályozza.
Az átélt kalandoktól kellően megéhezett próbatevők körében igen jól fogyott a temérdek grillezett hús, de persze a tábortűz ezúttal sem maradt el. Mindenki igyekezett átmelegíteni magát a tűzben ropogó fahasábok mellett. A legbátrabbak azonban nem maradtak sokáig a biztonságot nyújtó lángnyelvek szomszédságában, hanem inkább éjszakai bátorságpróbára indultak a Tábortanya mögötti „nagyerdőbe”. A kivilágítva is viszontagságos terepviszonyok között szellemek, óriáspókok és egyéb misztikus lények keresztezték a kalandorok útját. Az erős csapatszellemnek, valamint a rejtélyek megoldása során tanúsított összefogásnak köszönhetően végül mindenki sértetlenül ért el a kincsesládához, és válogathatott kedvére az édes jutalmakból.
Az utolsó nap, a közös takarítás és rendrakás mellett, a búcsúról szólt. Búcsúról, de korántsem örökre. Éppen ellenkezőleg, ugyanis többen úgy köszöntek el egymástól, hogy három hét múlva veletek ugyanitt, hiszen a családok között több olyan is akadt, akik a SOMIT jubileumi, 25 éves táborán is részt vettek. A mostani hétvége sikerét látva ugyanakkor az is bátran kijelenthető, hogy Családos Táborból sem a mostani volt az utolsó.
Dobos Tamás
