Szentekről, boldoggá avatottakról olvasva sokszor elgondolkozunk, hogy tényleg úgy lehetett-e, ahogyan a róluk szóló legenda mondja? Akiről én írok, s akinek a nyolcvanadik születésnapja alkalmából szerettem volna cikket írni, nem szent, nem is avatták boldoggá, de annyira jó ember, hogy hozzá hasonlóval manapság csak ritkán lehet találkozni. Magam a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör gazdájaként ismertem meg őt. A rendezvények előtt és után ő volt az, aki megrakta az asztalokat étellel, itallal, majd eltakarította azt, ami megmaradt. Sokszor láttam érkezni úgy, hogy mindkét kezében három-három másfél literes üdítőkkel megtömött szatyrot cipelt. Nehezen vette a levegőt, mert nehezek az ilyen csomagok.
Kók Gyuriról írok, aki közben már egy kicsit több, mint nyolcvanéves…
Szép házában fogadott, amelyet évtizedekkel ezelőtt vett a család. A közelben lévő autószerelő műhelyében dolgozott. Gyakran sok SAAB állt az udvarán.
1942-ben született Kiskanizsán, amely Nagykanizsa szélén fekszik. Gyerekként is sokat olvasott már. Gyakran gyertyafény mellett. Tanítónője ezt hamar észre is vette, s irodalomtanárt akart nevelni a gyerekből. Az élet, a megélhetés azonban arra kényszerítette, hogy Budapestre költözzön, ahol munkásszálláson lakott. Kelenföldön szenet rakodott ki vagy dolgozott, amit lehetett. Végül még raktáros, majd megbecsült raktárfőnök is volt. A munka mellett tanult is és érettségire készült. Ebben azonban „jó emberek” megzavarták és gondolatait a politika felé próbálták terelni. A gondok és a nagy igyekvés egy időre idegeit is megzavarta. De csak egy ideig. Gyuri gyógyulásának során fiatalokat bíztak rá. Edzéseket, foglalkozásokat végzett velük, de – hogy újra kiléphetett a hétköznapi életbe –, a hit segítette át a nehézségeken. A későbbi svédországi évtizedeiben egy pillanatra sem szakadt meg kapcsolata a vallással. A katolikus templomban és a St. Jakab templomban (ahol különböző vallású magyarok gyülekeznek havonta egy misére, Gyuri és felesége is ott ül). Amikor azután napokra volt a főiskolai tanulmányok megkezdésétől, egy szomorú szombaton megtudta, nem mehet főiskolára. 1968-at írtak akkor.
– Na, majd beszélek én az igazgatóval, ha megjöttem Ausztriából – fenyegetődztem. Befizettem egy ausztriai társas kirándulásra, amelyre azért engedtek ki, hogy a többi utasról jelentést írjak. Az utazás előtt kijött hozzám egy „elvtárs”, aki erre kifejezetten meg is kért. Na, akkor én már tudtam, hogy erről az utazásról nem megyek haza. Gyorsan hozzátette: – És tényleg beszéltem az igazgatóval. 1987-ben! Akkor már mint svéd állampolgár.
Kók György Svédországban sikeresen vizsgázott a Technikai Gimnáziumban. Közben össze házasodott Sárival, akit még otthon ismert meg.
Nem mindig mentek simán a dolgok. Tanulás, első munkahelyek, Sárinak is segíteni a munkában, beilleszkedésben.
Kislányuk több magyar gyermekkel együtt vett részt a Tavaszi Szél rendezvényeiben. Talán innen jött létre a kapcsolat a Kőrösivel, ahol Gyuri a rengeteg munka és tanulás mellett a gazda szerepét kapta. Ez sok feladattal járt. Bevásárlás, a harapnivaló és az italok szállítása nem könnyű dolog. Emellett a Göteborgi Katolikus templomban karácsony előtt megrendezett Magyar Étterem működtetésében is több éven át végzett komoly szerepet. Magyarsága határtalan. Nem a mellveregető, hanem a csendes, az alázatos fajtából.
– Hogyan lettél SAAB DOKTOR?
(Gyuri nevet)
– Bizony, eltelt egy kis idő, de végül bekerültem a SAAB-hoz. Magam is mindig SAAB autóval jártam. A váltó. Az lett a „mesterségem címere”. Magyarországról, Norvégiából, sokszor még a SAAB-tól is nálam kerestek segítséget, amikor már reménytelennek nézett ki az eset. A finnek is gyakran kopogtattak nálam. Az utóbbiak neveztek el SAAB doktornak. Most, hogy négy éve bezártam a műhelyt, még mindig jönnek hozzám a váltókkal.
Kók György élete mozgalmas volt és sok küzdelemmel járt. Egész életében jelen volt a hit, a vallás ereje. Ez úgy derült ki, hogy az interjú megkezdése előtt egy Fatimáról íródott régi könyvet láttam meg az asztalon. Nos, erről elkezdtünk beszélgetni, s talán még azóta is beszélnénk, ha nem jut eszünkbe: azért látogattam meg, hogy felköszöntsem a nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
Gyurikám, SAAB doktor, az Isten éltessen.
