A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábbi nevén: Szent István Egyetem) dísztermében gyűltünk össze ünnepélyesen, boldogan és meghatottan. Július van, napsütés és várakozás A végzős diákok izgatott hangulatban, valamint megkönnyebbülve, hisz négy nehéz évet tudhatnak maguk mögött.

Köztük vannak a friss szőlész-borász mérnökök. Bevonul a tanári kar, előttünk két diák hozza a piros-fehér-zöld zászlót, szól a Gaudeamus igitur, elhangzanak a tartalmas és őszinte búcsúztató beszédek, kézfogások, ölelések… Friss diplomáját veszi át Széplaki István Bence, a mádi Demetervin pincészet fiatal borásza is, eme írás egyik főhőse.

Meglepett a felkészültségével és a tudásával! Mesélt, ismertetett és tanított, amikor a tångagärdei hagyományos egyesületi évzárón, júniusban borkostolót tartott. Ahogyan a híres Tokaj-Hegyaljáról és annak borairól beszélt, értettük meg igazán, milyen értékeink vannak. Záporoztak felé a kérdések, a közönség felvillanyozva hallgatta (a válaszait) és még többet kérdezett. Mindenre volt válasza és magyarázata! Micsoda tudás ilyen fiatalon!
 Széplaki István Bence édesanyjával, Gajdó Delinkével, érkezett Göteborgba és Tångagärdére. Két kíváncsisággal és életörömmel teli ember indult felfedezni a várost! Gajdó Delinke színésznő, Szabó Magda műveiből készített előadásával járja be az irodalmat kedvelő közösségeket. A tångagärdei előadása az érzelmek hihetetlen sokszínűségével szólalt meg. Ott volt benne a gyermeki kíváncsiság, a félelem, az öröm, a szorongás, az életösztön, a különböző generációk gondolkodásának változatossága, a nőiség megélése, a felelősség, a csalódás, a szerelem. És ott volt a mindenkori NŐ, gondjaival és élni akarásával. Több női generáció érzelemvilága 80 percbe sűrítve! Megrázó, de felemelő.
– Miért választottad éppen Szabó Magda életművét? –
kérdezem Gajdó Delinkét.
– Nem én választottam, meggyőződésem, hogy isteni sugallat volt, s tán Magda is támogatta az ötletet és kivitelezést odafentről… Annyit tudtam csupán, hogy szeretnék egy olyan előadást, ami ebben a rohanó, értékeit egyre inkább elbagatellizáló, álértékeket teremteni próbáló és piedesztálra emelő tudathasadásos világban valamiféle kapaszkodót adhat az embe­reknek, elsősorban a nőknek. Erről meséltem egy főiskolai évfolyamtársamnak, aki rögtön rávágta, hogy miért nem Szabó Magda? Mintha fejbe kólintottak volna! Miért nem nekem jutott eszembe?! Hisz olyan nyilvánvaló! Szóval, egy férfi adta az ötletet és azóta, túl a 60. előadáson – a legkülönfélébb helyszíneken és közönségnek –, beigazolódott, hogy nem „csak” nőtársaimra van mély hatással az előadás, hanem a férfiakra is. Ezért végtelenül hálás vagyok és missziómnak érzem minél több emberhez eljuttatni Szabó Magda gondolatait. Ebben a mi közös történetünkben ő a varázsló, a gyógyírhozó, én pusztán a közvetítéssel próbálkozom, és ha sikerül hitelesen átadni az ő gondolatait, szavait, érzelmeit, üzenetét, akkor az isteni kegyelem.
Arra is keresem a választ, hogy mit üzgen Szabó Magda, illetve Gajdó Delinke a mai olvasónak. Szabó Magda üzeneteinek tárháza kimeríthetetlen – válaszolja Delinke, – nem merném és nem is tudnám sommázni. Inkább ideidézek tíz gondolatot a kedvenceimből, melyekkel teljes mértékben azonosulok, és bár nem az én szavaim, hitvallásom lehetne mindenik egyenként is:
„Ne félj, csak higgy!” – írta a Heidelbergi Kátéjának első lapjára.
„Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”
„Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.”
„A szellem erős, és a test csak a szolgája, (...) az akarat és az érdeklődés lebírja a gyöngeséget.”
„Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.”
„Az ember annyi, amennyit másokért tesz, mindenkiért.”
„Emlékezz mindenre, aminek örültél (...) Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha!”
„Az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát.”
„Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.”
Szabó Magda a fiatalokhoz is szól Delinkén keresztül: „Csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az. (...) Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”
Széplaki István Bence megtanulta megérteni ezt a gyönyörű világot, és azt is tudja, hogyan fedeztesse fel a közönségével. Mádon találkoztam vele először, tavaly ősszel. Edina lányom, akivel évfolyamtársak voltak, mutatta be. Mád, a Tokaj-Hegyaljai borvidék nagy múlttal rendelkező települése, ahol már Attila hunjai is édes bort készítettek, ahol a kabar s avar szőlőművelési és borkészítési kultúra találkozott.

A két fiatal, akkor még diák, más kommunikációs csatornákat használ, mint Tångagärdén Delinke. Rengeteg érzelemmel töltik meg a látogatásunkat, de nem szavakkal kommunikálnak, hanem ízekkel, színekkel, illatokkal. Minden érzékszervünket aktiválják, mikor végigjárjuk az Úrágya, a Király, és a Kakas dűlőket. Ízleljük az aszúsodó, töppedt szőlőszemeket, magunkba szívjuk a birsalma édes illatát, simogatjuk az édesgesztenye rozsdavörös héját, és pihentetjük a szemünket a véget nem érő, napban aranyló szőlősorokon. Természetesen nem hagyjuk ki a pincelátogatást és az éjszakába nyúló, hangulatos borkóstolást sem.
Most ismét ősz van. Szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el Mádra, mert a Tokaj-Hegyalja mindenkit vár és nagy élménnyel ajándékoz meg. Csalódás senkit sem érhet, hisz Szent Orbán őrzi a Tokaji bor minőséget. De ezt a történetet már nem mesélem el, aki kíváncsi rá, tesz Mádra egy látogatást.