A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A villásfarkú fecske és a széncinege (4.)

Teltek, múltak a napok, hetek, egyre hűvösebb lett. Dani megfigyelte, hogy a kertben a madárkák már nem jutnak olyan könnyen ennivalóhoz. Eszébe jutott, hogy édesapjával még nyáron megbeszélték, hogy tél közeledtével madáretetőt készítenek. Apa meg is mutatta neki azokat a deszkadarabokat, melyekből majd madáretető készül a cinkéknek.

Egyik este komoly tervrajzot is készített, ami Daninak kimondhatatlanul tetszett.
Alig várta, hogy hétvége legyen, amikor apjának nem kell bemenni a munkahelyére. Neki pedig óvodába, ahova amúgy nagyon szeretett járni, nem szívesen hiányzott onnan. De most az egyszer örült a szabad napoknak. El is érkezett a szombat, Danika már kora reggel fenn volt. Apa nagyon csodálkozott kisfia serénységén, de titokban örült is neki.
Megreggelizett a család, Dani igyekezett bekapni a vajas-mézes kenyeret és a kakaót a mackós csészéjéből.
– Apa, megyünk? – kérdezte izgatottan .
– Hová? – kérdezte az apja, akinek hirtelen nem is jutott eszébe, mivel fognak foglalkozni.
– De Apa!!!  Elfelejtetted? Nahát! – majdnem sírásra görbült a szája. – Megigérted! – s máris eltört a mécses.
– Dehogy felejtettem! – villant át Apán, aki ha el is felejtette, de kisfia viselkedése rögtön eszébe juttatta.
– Igen, igen: madárkák, madáretető. Látod, nem felejtettem el – mondta Apa. – Látom, megittad a kakaót, én is megiszom a reggeli utáni kávét, és aztán fogjuk a rajzot, a deszkákat, fűrészt, szeget, vonalzót, méterest és még ebédig elkészítjük a két madárházikót, hogy legyen hová ennivalót tenni a cinkéknek.
Így hát reggeli után előkerültek a szerszámok, a deszkák, a rajz, és nekiláttak a munkának.
Dani sürgött-forgott az apja körül, nagyon tetszett, amit látott, hogy bizony azokból a deszkadarabokból házikók lesznek.
– Apa! Szeretném, ha lefényképeznéd, hogy meg tudjam mutatni az oviban!
– Jó ötlet – mondta Apa. – De várjunk addig, amíg a madarak odaszoknak, ne az üres etetőt fotózzam le.
– Jó lesz – mondta Dani. – Holnap vasárnap, ma adunk enni és holnap is, hátha hamar odaszoknak.
Hamar elkészültek a házikók, Apa, Dani tanácsára a meggyfa és a szilvafa ágára akasztotta a madáretető házikókat.
– Megyek Anyához – mondta Dani –, hogy adja ide a napraforgó magot és a szalonna darabokat. Addig Te figyeljed, hogy repülnek a madárkák!
– Nem fognak olyan hamar iderepülni, várnunk kell egy kicsit! – mondta Apa.
– De miért? – kérdezte szomorúan Dani.
– Azért, mert a cinkéknek is oda kell szokniuk, meg kell ismerjék az új dolgokat. Mert látod, a kertünket, a fákat ismerik már, de az etető új lesz nekik. Figyeld meg, először kissé félénken körülrepülik, hogy megtapasztalják, nem leselkedik-e valamilyen veszély rájuk. Később, ha megtapasztalják, hogy senki és semmi nem tör az éle­tükre, bátrabbakká válnak. Ha majd még hidegebb lesz, biztosan ideszoknak, hiszen, ahogy mondani szokták, az éhség nagy úr. No menj, hozd az ennivalójukat!
Dani szaladt is előre, csak úgy szedte a lábát a kis csizmájában.
Hamar vissza is jött, egy zacskóban hozta a magokat és egy vékony spárgárval átkötött faggyúdarabot.
Apa a magokat szépen elhelyezte a két etetőn, a faggyút meg felkötötte egy ágra, majd szólt Daninak, hogy menjenek távolabb, a kerti padhoz, hogy a madárkák bátran odarepülhessenek.
Dani nem győzte kivárni a madárkákat, azt is hitte, hogy egy széncinke sincs a kertben, hiszen nem látott egyet sem.
Telt, múlt az idő, hideg volt, de Dani nem fázott. Annyira izgult, hogy mindent elfelejtett, csak az etetőt leste. Nem kellett sokáig várnia.
– Nézd csak, kisfiam! – mondta Apa. – Figyeled azt a vastagabb ágat a szilvafán? Ott van az egyik cinege. Kémleli a házikót, látja, hogy valami új dolog van a fa másik ágán. Várjunk csak, hamarosan oda fog repüni!
Így is történt, de Danika nagy meglepetésére, négy madárka került elő a kertből,és mind a négyen a szilvafa körül repdestek.
– Olyan jól látnak? – kérdezte Dani suttogva.
– Igen – felelte Apa. – Meg a szaglásuk is kitűnő, gondolom! Már messziről észrevették az ennivalót. Hagyjuk őket falatozni, holnap vasárnap, reggeli után is hátrajövünk a kertbe és meglátjuk, elfogyott-e a kitett ételük.
– De jó lesz! – örvendezett Dani. – És akkor lefotózod?
– Igen – felelte az apja.
– Apa, ha majd megmutatom az óvónéninek és a gyerekeknek a madárházikókat, biztosan tetszeni fog nekik, és ők is akarnak majd ilyent. Ha megkérnek, ugye segítesz, odaadod a tervrajzunkat, akkor a többi apuka is tudná, hogyan kell csinálni! Képzeld el apa, milyen igazi karácsonyi ajándék lenne a madár­káknak a sok etető! Ebből igazán láthatnák a kis széncinegék meg a többi madarak is, hogy mi szeretjük őket és vigyázunk rájuk!
Ezzel Dani, mint aki jól végezte dolgát, apja kezét fogva ment a lakásuk felé. Olyan jó volt arra gondolni, hogy ilyen ügyes apukája van. Aztán megfordult, és halkan odakiáltott a madár­káknak:
– Boldog karácsonyt, kicsi széncinegék! És a többi mada­raknak is ezt kívánom! És... mindenkinek a világon!
Vége.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME