Mikor ezeket a sorokat írom, még javában tart a tél, de mire az újságot kiviszi hozzátok a postás, már itt lesz a tavasz, egyre kellemesebben érezzük magunkat a lágy napsütésben. Remélem, hogy így lesz, a húsvéti ünnepek meghozzák a jó időt.
Kíváncsi vagyok, hogyan készülődtök az ünnepre? Gondolom, készül a sok szép hímes tojás, no meg csirke, tyúkanyó, kakas, meg nyuszi alakú asztali díszekről sem feledkeztek meg! Én egy húsvéti történetet írtam nektek, Zsuzsikáról, az öcsikéjéről és a piros szemű, fehér nyusziról. Szeretném, ha megírnátok, jártatok-e már falun, mi tetszett nektek ott a legjobban? Címem továbbra is Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
A húsvéti locsolóverset Bálint Palmgren Oscár írta még tíz évesen, remélem, tetszik nektek. A böjti boszorkát a húga, Tünde, hét éves korában.
Zsuzsika éppen nyolc, az öccse, Viktor hat éves volt, mikor szüleik úgy határoztak, hogy a húsvéti vakációt falun töltik, az egyik rokonuknál. A család nagyvárosban lakott, a gyerekek még soha sem jártak falun. Kíváncsiak voltak nagyon, mert azt, hogy milyen a falusi élet, csak szülőik meséiből ismerték. A gyerekek izgatottan készülődtek a nagy útra.
Kati néni és Pista bácsi szeretettel fogadták őket. Kati néni nyomban elújságolta, hogy hat kisbárány született, megígérte, hogy reggeli után nyomban megmutatják őket, és persze az egész gazdaságot.
Reggel első útjuk az istállóba vezetett. Pista bácsi kinyitotta az ajtót, betessékelte a családot. Mikor beléptek, Zsuzsika csak egy nagy kavarodást látott, mert az állatok ahelyett, hogy nyugodtan vártak volna rájuk, riadtan az istálló sarkába szaladtak.
- Ezek a báránykák? Miért szaladtak el? – kérdezte csodálkozva a kislány.
- Megijedtek tőletek, mert még nem ismernek.
Zsuzsika erre kézen fogta az öcsikéjét, illedelmesen meghajolt és azt mondta:-
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.