Mikor ezt a levelet olvassátok, már javában tart a téli vakáció és felnőttek, ifjak, gyerekek egyaránt lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepre. Remélem, nem boltban vásárolt, hanem saját kezűleg készített ajándéktárgyakkal lepik meg egymást. Mert úgy igazán ajándék az ajándék! Ha az ajándékozott érzi, hogy mialatt elkészült a neki szánt ajándék, szeretettel gondoltak rá. Tudom, milyen jó érzés, hiszen az unokáimtól mindig ilyen ajándékot kapok, és nagyon-nagyon boldoggá tesznek vele! Míg kicsikék voltak, rajzoltak nekem és elmesélték, miről szólnak a képek. A rajzokat mind megtartottam, az elbeszéléseket lejegyeztem. Időnként előveszem őket, megnézegetem, elolvasom, és boldogan emlékezem vissza azokra az ünnepi alkalmakra, mikor megleptek vele.
Elhatároztam, hogy most én ajándékozlak meg Benneteket ezekkel a rajzokkal, történetekkel. Remélem, nektek is tetszenek a képek, és kedvet kaptok a rajzoláshoz. Még idejében elkészülhettek a karácsonyi ajándékképekkel, és boldoggá tehetitek velük szüleiteket, nagyszüleiteket.
Arra kérlek, rólam, illetve a Híradó olvasóiról se feledkezzetek meg, rajzoljatok tavaszi, húsvéti képeket. Magyarázatot is írhattok, mondhattok hozzá, szeretettel és kíváncsian várom a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.villanyposta címre.
Istentől megáldott boldog, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!
Nagymama szeretett mesélni, ennek mind a négy unokája örvendett. Szívesen hallgatták őt, és nem csak este, elalvás előtt, hanem nappal, akár játék közben is. Főleg azt szerették, mikor nem könyvből olvasta a mesét, hanem megtörtént dolgokról, a saját és a szüleik gyerekkorában történtekről regélt. Nagymama rengeteg verset is tudott, az unokák azokat is szerették hallgatni. Mindeniknek volt egy-egy kedvence. Az egyiknek Pósa bácsi A kis gidó című verse, mely így kezdődik: Egy öreg kecskének volt egy kis gidója… A másik az Iciri-picirit szerette hallgatni, hogy hogyan tűntek el az iciri-piciri kis macskának az iciri-piciri ökröcskéi. A harmadik a „szemetes” versért nyaggatta a nagymamáját. Vajon kitaláljátok, melyik lehet az? Elárulom: József Attila Altatója: Lehunyta kék szemét az ég, lehunyta sok szemét a ház… A negyedik unokának, Oszkárnak pedig a karácsonyi versek tetszettek. Alig köszöntött be az ősz, máris szedte elő a nagy becsben tartott karácsonyt köszöntő verses füzetét. Ezt a füzetecskét a nagymamája pontosan az ő kérésére állította össze, volt abban a tréfás köszöntőtől kezdve egészen komoly, felnőtteknek való versekig mindenféle. Bár ezek Oszkár kedvencei voltak, de mind a négyen szerették olvasgatni, hallgatni, megbeszélni, és aztán elképzelni, miről is szólnak. Természetesen Jézuska születéséről, a nagy eseményt hírül adó lángos csillagról, a három napkeleti bölcsről, vagyis királyokról, akik a csillag útmutatása nyomán elindultak megkeresni az újszülöttet, hogy ajándékokkal kedveskedjenek neki és édesanyjának, Máriának. Nagymama azt is megmagyarázta, hogy így alakult ki az a szokás is, hogy karácsonykor, Jézus születése napján, az angyali szeretet ünnepén, az emberek megajándékozzák egymást.
Ha elolvassátok az alábbi verseket, és megnézitek a rajzokat, rögtön ráismertek: a rajzokról a versekre, a versekről a rajzokra! A Háromkirályos és a lépcsős képeket Bálint Palmgren Oscar rajzolta 7 éves korában, a többit húgocskája, Tünde.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
.jpg)
