Hallottad? Már nem kell félned többet,
Ő már átlényegült. Mardosó pokol
garmadáját magával vitte, ott kerengnek
Most körötte, valahol, súlyos koloncként
Húzva kába asztrálködét a kárhozat
kátránypapírba csomagolt horizontja alatt.
Talán most megérinthet a szó misztériuma.
Meghalt a rémkirály, aki infantilis mimóza maradt,
Csökevényes tréfája hatalmának, de neked
is tudnod kell, szívében álruhában táncolt,
A pislákoló, szégyenlős mécses, részeg
könnyei közt a sors valódi ereje gubbasztott
gúnyosan, mint a kikészített ünneplőruha,
amit még csak magára sem próbált, úgy
dobott sutba. Ez az a pillanat anyám,
amikor feloldhatod súlyos átkodat, hogy
könnyíts a terheken most már hagyd az
örvénybe fúlni az elkóborolt nyájat, elég
most, ha annyit mondasz, hogy
megbocsátasz... Vagy hozzáteheted még,
hogy bocsánat.