Petra, kérlek, mesélj nekünk egy picit magadról, honnan származol, hogyan kerültél kapcsolatba a programmal?

Magyarország déli részéről származom, a megyeszékhelyhez közeli kisvárosban, Komlón születtem, de már évek óta Pécsen élek, nagyon szeretem a várost. A Kőrösi Csoma Sándor Programra még tavaly év elején egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, és akkor egy nagyon gyors döntést követően – mivel alig egy hét volt vissza a jelentkezési határidőig – be is adtam a jelentkezésemet Ausztráliába, Melbourne-be. Voltam olyan szerencsés, hogy nem csak hogy megkaptam az ösztöndíjat, de az általam elsőként megjelölt célállomásra utazhattam ki.

Ezek szerint ez már a második ösztöndíjas időszakod lesz. Mi volt a feladatod Melbourne-ben?

Melbourne-ben három táncegyüttes is működik, kettő közülük gyermek utánpótlás csoporttal is rendelkezik, így szinte a teljes időmet a táncoktatás, a csoportok fellépésekre való felkészítése, táncházak levezetése töltötte ki. Mivel én korábban főállásban nem néptáncoktatással foglalkoztam, így kezdetben rengeteg időt és energiát kellett arra fordítanom, hogy megfelelően felkészüljek a próbák zökkenőmentes levezetésére. A legnehezebb feladat az volt, hogy egyedüli táncoktatóként egy időben a férfi és női lépéseket is nekem kellett átadnom a csoportoknak, valamint az, hogy a felnőtt és gyermekcsoportokban is nagyon nagy különbség volt az egyes tanulók tudásszintje között, így állandóan meg kellett osztanom a figyelmemet.

Említetted, hogy egyébként nem a néptáncoktatás tölti ki a hétköznapjaidat. Akkor viszont hogy alakult ki, hogy a program keretében mégis ez lett a fő profilod, és mivel foglalkoztál ezelőtt Magyarországon hivatásszerűen?

Végzettségem szerint közgazdász vagyok, ezen belül pedig turizmusra szakosodtam és a KCSP előtt, valamint a melbourne-i időszakot követően egy pécsi négy csillagos szállodában dolgoztam. Az online oldalakon történő értékesítés, online marketing és árképzés tartozott a főbb feladataim közé. Emellett a néptánc már sokkal korábban az életem részévé vált. A szüleim is táncoltak a szülővárosomhoz közeli egyik kis falu – Magyaregregy – hagyományőrző tánccsoportjában, így én gyakorlatilag beleszülettem a hagyományőrzésnek e formájába. Mikor néhány kortársam és én óvodások lettünk, a szüleink gondoltak egy nagyot, és megalapították Komlón a Pöndöly Néptánc és Hagyományőrző Egyesületet, aminek alapító tagja lettem. Azóta is itt táncolok, amikor éppen nem külföldön időzöm hosszabb-rövidebb távon.

A tánccsoport által szervezett táncházakban, rendezvényeken már jó ideje részt vállaltam táncoktatási feladatokban, valamint gimnáziumi éveim alatt kedves iskolám, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Magura Táncegyüttesének utánpótlás csoportját is tanítottam, így amikor a KCSP kiírásban láttam, hogy a világon számtalan helyen látnának szívesen néptáncoktatókat, úgy döntöttem, vállalkozom a feladatra.

A néptáncoktatáson kívül Stockholmban milyen képességeidet, ismereteidet tudod majd kamatoztatni?

Másodszor is az az öröm ért, hogy az általam elsőként megjelölt célállomásra küldtek ki, így kerültem Stockholmba. A várost és úgymond a közösséget is tudatosan választottam. Nagyon élveztem a néptáncoktatói feladatokat Melbourne-ben, de végig úgy éreztem, hogy lenne sok más olyan tapasztalatom, ismeretem, amiket egyéb területeken is jól alkalmazhatnék. Viszont ott, ahogy említettem is, a táncoktatás kitöltötte a teljes időmet. Stockholmban sokféle egyesület működik és csupán egy ösztöndíjast kap a város, így biztos voltam benne, hogy itt sokrétű feladatokra számíthatok, ami az eddig eltelt rövid időben is abszolút bebizonyosodott. A fogadószervezetem a stockholmi Magyar Ház Közösség, de Uppsalát is én látom el. Az Uppsalai Magyar Svéd Egyesületnél és a Magyar Házban működő UHU – Stockholmi Magyar Családi Kör – hétvégi összejövetelein gyerekfoglalkozásokat tartok, amelyekbe igyekszem majd időről-időre becsempészni népi hagyományainkat, például a jeles napokhoz tartozó ünnepi szokások, népi gyerekjátékok, vagy éppen néptánc tanításával. Emellett alapvető feladatom közreműködni a Magyar Ház rendezvényeinek szervezésében, előkészítésében, lebonyolításában. Fontosnak tartom a kommunikáció, főként az online felületeken zajló kommunikáció erősítését is, így erre fogok koncentrálni, valamint, hogy a programokról, eseményekről beszámolók, híradások is készüljenek. Természetesen részt veszek majd segítőként SOMIT táborokban is, az ősszel, valamint majd tavasszal. Ha lesz érdeklődés, akkor újra elindítjuk a felnőtt néptáncoktatást Stockholmban, és amennyiben lehetőségem lesz rá, ösztöndíjas társaimat is szívesen látnám a Magyar Házban, hiszen mindannyiuknak van olyan hobbijuk, amiben szinte már profi szinten elmerültek, és amihez kapcsolódóan érdekes előadást vagy foglalkozást tudnának tartani az itteni közösségnek. A másik fontos dolog, amiben segíteni tudom a házat, az a most futó pályázati szakasz elszámolása és a jövő évre vonatkozó újabb kiírásra a pályázati anyag összeállítása. Lévén, hogy az elmúlt öt évben tánccsoportom egyesületének elnökségében is szerepet vállaltam, egészen sokszor találkoztam már egy-egy pályázat megírásának és elszámolásának feladatával, így ebben van egy kis gyakorlatom.

Köszönöm a válaszokat, sikeres kilenc hónapot kívánok neked!

Kérdezett: Lohn Annamária