A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Szalóki Petra: „Stockholmban sokféle egyesület működik, így biztos voltam benne, hogy itt sokrétű feladatokra számíthatok”

Petra, kérlek, mesélj nekünk egy picit magadról, honnan származol, hogyan kerültél kapcsolatba a programmal?

Magyarország déli részéről származom, a megyeszékhelyhez közeli kisvárosban, Komlón születtem, de már évek óta Pécsen élek, nagyon szeretem a várost. A Kőrösi Csoma Sándor Programra még tavaly év elején egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, és akkor egy nagyon gyors döntést követően – mivel alig egy hét volt vissza a jelentkezési határidőig – be is adtam a jelentkezésemet Ausztráliába, Melbourne-be. Voltam olyan szerencsés, hogy nem csak hogy megkaptam az ösztöndíjat, de az általam elsőként megjelölt célállomásra utazhattam ki.

Ezek szerint ez már a második ösztöndíjas időszakod lesz. Mi volt a feladatod Melbourne-ben?

Melbourne-ben három táncegyüttes is működik, kettő közülük gyermek utánpótlás csoporttal is rendelkezik, így szinte a teljes időmet a táncoktatás, a csoportok fellépésekre való felkészítése, táncházak levezetése töltötte ki. Mivel én korábban főállásban nem néptáncoktatással foglalkoztam, így kezdetben rengeteg időt és energiát kellett arra fordítanom, hogy megfelelően felkészüljek a próbák zökkenőmentes levezetésére. A legnehezebb feladat az volt, hogy egyedüli táncoktatóként egy időben a férfi és női lépéseket is nekem kellett átadnom a csoportoknak, valamint az, hogy a felnőtt és gyermekcsoportokban is nagyon nagy különbség volt az egyes tanulók tudásszintje között, így állandóan meg kellett osztanom a figyelmemet.

Említetted, hogy egyébként nem a néptáncoktatás tölti ki a hétköznapjaidat. Akkor viszont hogy alakult ki, hogy a program keretében mégis ez lett a fő profilod, és mivel foglalkoztál ezelőtt Magyarországon hivatásszerűen?

Végzettségem szerint közgazdász vagyok, ezen belül pedig turizmusra szakosodtam és a KCSP előtt, valamint a melbourne-i időszakot követően egy pécsi négy csillagos szállodában dolgoztam. Az online oldalakon történő értékesítés, online marketing és árképzés tartozott a főbb feladataim közé. Emellett a néptánc már sokkal korábban az életem részévé vált. A szüleim is táncoltak a szülővárosomhoz közeli egyik kis falu – Magyaregregy – hagyományőrző tánccsoportjában, így én gyakorlatilag beleszülettem a hagyományőrzésnek e formájába. Mikor néhány kortársam és én óvodások lettünk, a szüleink gondoltak egy nagyot, és megalapították Komlón a Pöndöly Néptánc és Hagyományőrző Egyesületet, aminek alapító tagja lettem. Azóta is itt táncolok, amikor éppen nem külföldön időzöm hosszabb-rövidebb távon.

A tánccsoport által szervezett táncházakban, rendezvényeken már jó ideje részt vállaltam táncoktatási feladatokban, valamint gimnáziumi éveim alatt kedves iskolám, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Magura Táncegyüttesének utánpótlás csoportját is tanítottam, így amikor a KCSP kiírásban láttam, hogy a világon számtalan helyen látnának szívesen néptáncoktatókat, úgy döntöttem, vállalkozom a feladatra.

A néptáncoktatáson kívül Stockholmban milyen képességeidet, ismereteidet tudod majd kamatoztatni?

Másodszor is az az öröm ért, hogy az általam elsőként megjelölt célállomásra küldtek ki, így kerültem Stockholmba. A várost és úgymond a közösséget is tudatosan választottam. Nagyon élveztem a néptáncoktatói feladatokat Melbourne-ben, de végig úgy éreztem, hogy lenne sok más olyan tapasztalatom, ismeretem, amiket egyéb területeken is jól alkalmazhatnék. Viszont ott, ahogy említettem is, a táncoktatás kitöltötte a teljes időmet. Stockholmban sokféle egyesület működik és csupán egy ösztöndíjast kap a város, így biztos voltam benne, hogy itt sokrétű feladatokra számíthatok, ami az eddig eltelt rövid időben is abszolút bebizonyosodott. A fogadószervezetem a stockholmi Magyar Ház Közösség, de Uppsalát is én látom el. Az Uppsalai Magyar Svéd Egyesületnél és a Magyar Házban működő UHU – Stockholmi Magyar Családi Kör – hétvégi összejövetelein gyerekfoglalkozásokat tartok, amelyekbe igyekszem majd időről-időre becsempészni népi hagyományainkat, például a jeles napokhoz tartozó ünnepi szokások, népi gyerekjátékok, vagy éppen néptánc tanításával. Emellett alapvető feladatom közreműködni a Magyar Ház rendezvényeinek szervezésében, előkészítésében, lebonyolításában. Fontosnak tartom a kommunikáció, főként az online felületeken zajló kommunikáció erősítését is, így erre fogok koncentrálni, valamint, hogy a programokról, eseményekről beszámolók, híradások is készüljenek. Természetesen részt veszek majd segítőként SOMIT táborokban is, az ősszel, valamint majd tavasszal. Ha lesz érdeklődés, akkor újra elindítjuk a felnőtt néptáncoktatást Stockholmban, és amennyiben lehetőségem lesz rá, ösztöndíjas társaimat is szívesen látnám a Magyar Házban, hiszen mindannyiuknak van olyan hobbijuk, amiben szinte már profi szinten elmerültek, és amihez kapcsolódóan érdekes előadást vagy foglalkozást tudnának tartani az itteni közösségnek. A másik fontos dolog, amiben segíteni tudom a házat, az a most futó pályázati szakasz elszámolása és a jövő évre vonatkozó újabb kiírásra a pályázati anyag összeállítása. Lévén, hogy az elmúlt öt évben tánccsoportom egyesületének elnökségében is szerepet vállaltam, egészen sokszor találkoztam már egy-egy pályázat megírásának és elszámolásának feladatával, így ebben van egy kis gyakorlatom.

Köszönöm a válaszokat, sikeres kilenc hónapot kívánok neked!

Kérdezett: Lohn Annamária

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME