56 éves megemlékezés a béke jegyében

 

Napsütéses reggel. A Kossuth téren a Parlament előtt több ezer ember várja a forradalom szimbóluma, a „lyukas zászló” felvonását. Áhítatos csend, mint a templomban. Az emberek suttogva beszélnek. A téren katonai dísz- és lovas egység várakozik.
 
– Az engedélyt megadom! – hangzik. A magyar Himnusz hangjára megindul a forradalmi zászló az ég felé. A kalapok, sapkák, mintegy vezényszóra, lekerülnek a fejekről. Az eddigi laza tartás vigyázz állásba változik a zászló felé fordulva. Sokak szemében a meghatódottság könnye csillog.
 
Valahogy a lovak is megérzik a helyzet komolyságát, mert mozdulatlanul állnak.De mindez talán az én képzeletem. Egy gondos apa fázós gyermekét takarja be kabátjával. Az 1956. október 25-i gyilkos  AVH sortűz - mely után több százan maradtak holtan a földön - áldozatainak állított Emléksíron mécsesek tömege lángol. Körülötte virágok, jelezve: „Nem felejtünk!” Egy körülbelül 3 éves kislány féltve szorongatott kincsét, egy vadgesztenyét tesz a mécsesek közé.

Svédországi magyar nő a Himaláján

 

A Híradó olvasói előtt nem ismeretlen Bálint Emese Orsolya neve, a Svéd tájak – magyar sorsok sorozatban ő mutatta be Blekinge megyét. A Sydostran, Dél-Svédország egyik lapja pedig róla jelentetett meg egy két és fél oldalas ismertetőt az október 19-i számában. Az újság érdeklődését Emese nem mindennapi vállalkozása keltette fel: egyik gyerekkori, ifjúkori álmát szeretné megvalósítani, nevezetesen azt, hogy megmássza a Himalája hegytömb egyik csúcsát.
 
A Himalája veszélyes csúcsainak legyőzésére nagyon rövid idő áll az érdeklődők rendelkezésére. Tavasszal és ősszel egy-egy hónap, jobb esetben hat hét. Az expedíciót gyakorlott serpa csapat vezeti, segíti szakaszosan a hegymászókat a terephez, légköri viszonyokhoz, a levegő sűrűségéhez szoktatva haladnak felfelé. A csúcs elérésében a már tapasztalt sziklamászóknak, alpinistáknak tulajdonképpen nem is a terep nehézsége okoz gondot, hanem a hideg és a szokatlanul ritka levegő. Bár a szükséges holmik cipelésében serpák segítik az expedíció tagjait, a legedzettebbek is csak nagyon lassan, óvatosan haladhatnak. 
 
A terv szerint Emese először Dohába repül, másnap folytatja repülőútját Nepál fővárosába, Katmanduba. Ott csatlakozik ahhoz a kilenc férfiból álló svédországi csoporthoz, kikkel együtt próbálja meg az 6189 méter magas Island Peak csúcsának elérését. Katmanduból, ha az időjárás megengedi, a közel 3000 méter magasságon lévő, a világ egyik legveszélyesebb (szűk és rövid) repülőterével rendelkező Lukla városkába repülnek. Ha sikerül, úgy legalább 100 kilométeres gyaloglástól szabadulnak meg. Luklából gyalogosan halad a csapat az Island Peak meghódítására. Húsz nap alatt 230 kilométert gyalogolnak. Emese az útjáról naplót vezet, élményeit megosztja majd a Híradó olvasóival. Mivel a mai modern, internetes világban már nem okoz nehézséget az, hogy bizonyos pontig szinte napról-napra követhessük az útját, a lapzártáig történteket itt közöljük.

Megismertetni és megszerettetni a magyarság értékeit

 

Ötvennyolc országból érkeztek vendégek, s mintegy huszonötezren vettek részt a II. Magyar Világtalálkozó nyolcnapos rendezvénysorozatán, amelyet Budapesten és hat másik városban (Szeged, Balatonlelle, Fonyód, Nyírbátor, Máriapócs, Örkény) rendeztek július 1. és 8. között a „határtalan összefogás” szellemében. A rendezvénysorozat a kapcsolatteremtés és együttműködés lehetőségét kínálta a civilszerveződések és az érdeklődők számára, s Magyarország népszerűsítését és kapcsolatainak építését szorgalmazta szerte a nagyvilágban, zömmel a magyar-magyar kapcsolatok révén. Valamennyi helyszínen és eseményen szó esett arról, hogy Magyarország számít a határon túl élő magyarságra, a civilszervezetekre, és országunk iránt szimpátiát érző nem magyar állampolgárokra is.
 
Világfalu. Díszruha bemutató.
 
A Világtalálkozó programsorozata Balatonlellén, a tavalyi találkozó emlékére felállított Megmaradásunkért jelképműnél tartott megemlékezéssel, valamint a Gyermekáldozatokért és Gyermeki Jogokért emlékmű koszorúzásával kezdődött. Ezt követően Budapesten folytatódtak a programok: az I. kerületi Szilágyi Dezső téri református templomban tartották a nyitó Istentiszteletet.

Bővebben: Megismertetni és megszerettetni a magyarság értékeit

Ove Berglund kapta a Tóth Árpád-díjat

 

Ove Berglund svéd orvosnak, műfordítónak adományozta idén a Tóth Árpádról elnevezett műfordítói díjat a Budavári Önkormányzat. Az elismerést szeptember 1-én, szombaton négy adták át az alkotónak a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepén a budai Várban. 
 
A svéd műfordítót Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő köszöntötte, és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke méltatta. A Budavári Önkormányzat 2011-ben alapította az irodalmi díjat Tóth Árpád születésének 125. évfordulója alkalmából. Az elismerést azok az alkotók, műfordítók kaphatják meg a szakmai szervezetek ajánlása alapján, akik tevékenységükkel gazdagították a magyar kultúrát, illetve hozzájárultak annak nemzetközi megismertetéséhez. 

A csoda tovább folytatódik…

 

Alig egy éve, egy portréinterjú keretében beszélgettünk Maday Tünde svéd műugróbajnokunkkal, a Magyar Ház Közösség oszlopos tagjával, és már is újabb sikerekkel örvendeztet bennünket.
 
2012. június 3–17. között rendezték Olaszor­szágban, a Rimini melleti Riccionéban a szenior úszó világbajnokságot, melyen Maday Tünde a svéd csapatot erősítve két hatodik helyezést ért el műugrásban. A 60-64 éves korcsoportban mind 1 méterről, mind 3 méterről öt-öt különböző nehézségű ugrással gyönyörködtette a közönséget és a pontozóbírókat, így mindkét számban a pontszerző hatodik helyezéssel zárt.
A mindkét magasságban svéd bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes műugrónk ezennel az egész világ legjobbjai közt is remekül helyt állt. Örömében osztozva szívből gratulálunk eddigi lenyűgöző teljesítményeihez. Kívánjuk, hogy e csoda még nagyon sokáig folytatódjon. 
A Híradó