Örök kihívás magyartanár számára a svédországi szórványiskola. Egyszerre több korosztállyal és meglehetősen eltérő tudásszintű tanulókkal kell dolgoznia a pedagógusnak, emellett figyelembe kell vennie a kerettanterv diktálta követelményeket, s nem utolsó sorban alkalmazkodnia kell az épp aktuális iskolai irányzathoz is. Az eredményt pedig heti egy alkalomra kell besűrítenie.
Erre a kényszerhelyzetre épül az alábbi, 7-9. osztályosoknak szánt óraterv.
Kiegészítésként hozzátenném, felsős tanulóimnak csupán körülbelül egyharmada született Svédországban. A többiek mind pár évvel ezelőtt kerültek ide. Az ő számukra egészen más kihívásokat kell keresnem ugyanazon órán belül. Az én magyaróráim emiatt nem „klasszikus” magyarórák. Inkább nevezném őket kultúrtörténeti kalandozásoknak, irodalmi-földrajzi-történelmi bóklászásoknak, melyek során - remélem- minden tanulóm talál magának izgalmas felfedezni valót.
A három összefügg, összefonódik, akarva, akaratlanul hat az emberre.
Édesapám mesélt annak idején a Romániában többszörösen is indexre tett költőről, akit nem csak irredentának, de klerikálisnak is tartottak. Ez utóbbi igaz is volt, hiszen református lelkész volt a 155 évvel ezelőtt született Szabolcska Mihály, akinek nevét ma már jóformán alig ismeri valaki, holott valaha valósággal rajongtak költeményeiért, s vele együtt vallották, hogy „az a költészet, mely nem a nemzet lelkében gyökerezik, nem lehet egyéb ideig-óráig tartó irodalmi eltévelyedésnél”.Csakis kirándulásaink alatt ejtettünk róla szót, és apám meg tanított több versére is. Az egyik mostanában vált kedvencemmé.
A Grand Caféban című versében egy parisi kávéházban ül a költő. A terem tele van fénnyel, ragyogással, jó kedvvel. Az asztalokat fényes urak, ragyogóan öltözött leányok és asszonyok ülik körül. És ebben a messze, messze idegenben egyszerre csak magyar muzsika szólal meg. És erre a szomorúan sírdogáló nótára a költő szíve csordultig megtelik gyönyörűséget termő bánattal. Lelkében felrajzanak a távoli magyar alföld emlékképei, a terem lángjai átváltoznak pásztor-tüzekké. Megtelik lelke a magyar alföld életének kedves képeivel, feltűnnek a délibáb, a csárdák, a nyájak, a ménes, a hazai életnek és földnek egy kis darabja életté elevenül lelkében, mert „szíve van tán a nótának.” De amíg a magyar nóta hangjai ilyen bűvös erővel veszik hatalmukba a költőt, kinek szemei az édes-bús gyönyörűségtől könnyben áznak: a párisi közönség tovább beszélget, nevetgél, mintha nem is hallanák a muzsikát, amely nem szól lelkükhöz, mert szívükben nem ébredt visszhangzat a magyar nóta hallatára. A költő ezt a mély lélektani igazságot intuitív megérzésével utánozhatatlan egyszerűséggel fejezi ki:
Sír a nóta, magyar nóta, Muzsikálnak este óta Messze, messze idegenben, Mesebeli tündérkertben, Egy párisi fogadóba'; - Fogadóba'! Mennyi érzés, mennyi bánat, Szíve van tán a nótának. Oly szomorún sírdogálja: Miben áll a mulatsága Kondoroson a bojtárnak, - A bojtárnak! A teremnek minden lángja, Mintha pásztortűzzé válna - Csak itt lent a cifra lányok, Fényes urak, asszonyságok Nem figyelnek a nótára, - A nótára! Nevetgélnek, beszélgetnek, De ők arról nem tehetnek. - Tudja a jó Mindenható, Mi is azon sírnivaló, Hogy a ménes ott delelget Valahol egy csárda mellett, - Csárda mellett!
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
