Őrszavak

Jultomte, avagy a karácsonyi manó

Svédországban és Finnországban a korai középkorig nyúlik vissza a hit a házakat, gazdaságokat őrző, esetenként inkább riogató manó, néhol manóapó, máshol manólegénynek nevezett, a természetfölötti erőkkel bíró Tomte személyében. Hitték, hogy jelenléte hasznos a gazdaságnak, meghatározza a tulajdonosok gyarapodását, jólétét, amennyiben jól érzi magát. Jótéteményeit ingyen, titokban végzi, egyedüli fizetsége a karácsonyi kásaadagja. Ezért csínján kell bánni vele, különösen a karácsonyi ünnepekkor nem szabad megfeledkezni róla, különben nagy baj érheti a gazdaságot és annak lakóit.

: Tóth Ildikó; 2018. december 15.; Találatok: 3257

Bővebben: Jultomte, avagy a karácsonyi manó

Ki eszik a karácsonyi kásából?

A dús karácsonyi vacsora zárófogása a karácsonyi-, (julgröt) vagy manókásának (tomtegröt) nevezett tejberizs. A kását csak az 1800-as évektől főzik rizsből, régebben rozsból vagy árpából készült ez az egész évben fogyasztott, de karácsonykor cukorral, fahéjjal, vajjal, tejszínnel, dzsemmel különlegesen ízletessé tett csemege.

Kötelező volt a házi manót is megvendégelni a gazdasági udvarra kitett tányér karácsonyi kásával, kevés vajjal, és ezt minden, házára, birtokára odafigyelő család megtette, ha nem akarta a manó haragját magára vonni, hiszen a csalódott manó elapaszthatta a fejőstehén tejét.

Karácsonyi szokás volt a kásába egy hámozott édes mandulát rejteni, a szerencsés megtalálója a hiedelem szerint lakodalmat ült a következő évben, és ő kapta a mandulaajándéknak (mandelgåva) nevezett édesség, vagy játékcsomagot. A múlt századfordulón jött szokásba, hogy mandula helyett kicsi, pár centis porcelánfigurát rejtettek el, ennek kásababa (grötdocka) volt a neve.

Tóth Ildikó

: Tóth Ildikó; 2018. december 15.; Találatok: 1734

A karácsonyi asztal kínálata megmutatja, hol laksz

Nincs karácsony ünnepi étkezés nélkül – tartja ezt nem csak a magyar, de, gondolom, minden keresztény ország népessége. A karácsonyi asztal terítése a legnépszerűbb, leginkább időtálló hagyomány. Annak, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra karácsonykor, Svédországban is megvan a maga évszázadok alatt kialakult rendje. A felhozatal természetesen tájegységenként változik, hogy is lehetne másként ebben a közel 2000 kilométer hosszú országban. Hiszen Nagy Magyarország részeiben sem volt egyforma a kínálat. A halban bővelkedő tájakon (Balaton, Fertő tó, nagyobb folyók környéke: Duna, Tisza) természetesen halat tálaltak, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján inkább a disznóhúsé, a savanyított káposztával készült fogásoké volt a főszerep.