Azt hiszem, kevesen vannak azok között, akik a svédországi magyar kulturális életet szívügyüknek tekintik olyanok, akik ne ismernék mai kiállítónkat, Tompa Vadadi Annát, hiszen évtizedek óta nemcsak egyike, de legkiemelkedőbbje a svédországi egyesületi élet, az ifjúsággondozás, a táborszervezés vezéregyéniségeinek. Három évtizedes munkáját a svéd diaszpórában Magyarország a Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntette ki.

Őszintén szólva restellem is, hogy ennyi év után először jutott eszünkbe, hogy egy nemzeti ünnep alkalmából meghívjuk egy önálló kiállítás rendezésére, és szomorúan kell elmondanom, hogy nem lehet közöttünk ezen a ma esti ünnepi eseményen, ugyanis akvarell-olaj festészeti, kroki-rajzolási tanfolyamot vezet Jönköpingben, ahol már holnap reggel előadása van.

Tompa Anna Marosvásárhelyen született, nem is mondom el, hogy mikor, mert úgysem hinnétek el nekem ennek az energikus, rendkívül aktív, sokoldalú, fáradhatatlan, elkötelezett, örökifjú hölgynek az életkorát. Boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorát is Marosvásárhelyen töltötte, ahol a képzőművészeti iskola festészeti tagozatának kiváló művésztanárai egyengették tehetségének, manualitásának, festői adottságainak kibontakozását. Tanulmányai végeztével dekoratőrként, reklámgrafikusként, formatervezőként, belsőépítészként dolgozott. Bátorságára, vállalkozó szellemére, tettrekészségére jellemző, hogy a legsötétebb Ceaușescu-diktatúrából egy szál maga menekítette ki négy kislányát Svédországba. Az ideérkezése kezdetétől a magyar egyesületi élet vezéralakja, a tångagärdei önképzőköri táborok fennállásának elejétől a végéig a szervezők-résztvevők színes, kiemelkedő alapalakja volt. Különösen az ifjúság gondozásának területén ért el bámulatra méltó eredményeket: az általa alapított Kékvirág nevű nyári anyanyelvi gyermektábor az idén ünnepelte fennállásának jubileumi, huszonötödik évfordulóját.

Anna jelenleg Ulricehamnban él egy erdei villában. Itt Svédországban teljesedett ki a természethez való kötődése: festményei akárha a svéd táj részei lennének. Így vall saját magáról:

„Az akvarellfestés terápia, az ecset a lélek rezzenéseit érzi, minden pillanatnak jelentősége van. Az idő alatt, amíg festek, minden ki van zárva, teljes az odafigyelés, a formák, a színek, a technika, az ecsetkezelés teljesen leköt! A természet szerelmese vagyok!

Mentem az erdőt! A természetet – nem a »divatot« – követem, hanem az érzelmeimet. Mindenik embernek a lelkében egy dal van, és a saját hangját hallja minden dalban… A szépet látom, azt keresem azt követem, ezen belül kihívás minden téma, visszaadni a hangulatot, megtalálni a fényt.

A gyermekkorom idejét keresem, szüleimmel, nagyanyámmal sokat jártunk az erdőben, természetben; nagyanyámmal gyógynövényt gyűjteni, szüleimmel túrázni, kirándulni, országot járni mindig a természet ölében.

A festményeimmel közel hozom a természetet az emberekhez.”

Tompa Vadadi Annának köszönjük, hogy elhozta a stockholmi Magyar Ház Közösség ünnepélyére az alkotásait! Munkájához, egyesületi tevékenységéhez jó egészséget, lankadatlan munkakedvet, időt és ihletet kívánunk.

Írta: Bereczky-Veress Biborka