A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 


                                                                                                                   
Egyszer, réges-rég volt egy sziget, amelyről senki se tudott semmit. Egy nap eldöntötte két búvár, hogy a következő napon átúsznak a szigetre és megnézik, hogy mi van ott. Mikor felkeltek, látták, hogy a sziget eltűnt. Csodálkoztak rajta, hogy hova lett. A kukkerrel vizsgálták a tenger vizét minden irányban, arra gondoltak, hogy víz alá merült a sziget. Tudósokkal vették fel a kapcsolatot, és jelentették, hogy a sziget eltűnt. A tudósok se tudtak megoldást találni a rejtélyre. A tudósok arra bíztatták a búvárokat, hogy merüljenek le és nézzenek körül, ott van-e a sziget a víz alatt. Oda úsztak ahol azelőtt volt a sziget, de semmit se találtak.

Mikor a felszínre úsztak, észrevettek távolabb egy szigetet. Még sosem láttak szigetet azon a helyen.Lemerültek újra a víz alá és akkor vették észre, hogy ez a sziget a vizen lebeg. Arra gondoltak, hogy ez nem lehet más, csak az a sziget, amit ők akartak megnézni, csak arrébb került valahogy. Elgondolkoztak, hogy hogyan lehet, mert úszó szigetről még nem hallottak. Nagyon izgatottak lettek és odaúsztak. Mikor közel értek hozzá, látták, hogy a parton olyan bogarak mászkálnak, amelyekről azt hitték, hogy rég kihaltak a Földön. Csodálkoztak, és azon gondolkoztak, hogy miért éppen itt élnek ezek az ősi lények. Újra kapcsolatba léptek a tudósokkal és megtudták, hogy van olyan sziget, amely mindig arra változtatja a helyét, ahol olyan időjárás van, amilyen ezeknek az élőlényeknek kell.


Kimásztak a szigetre és látták, hogy más ősi állatok is előbújnak, nemcsak bogarak. De éppen akkor valami furcsa dolog történt. A sziget elkezdett lemerülni a vízszint alá, és mikor a szárazföldi lények a vízhez értek, uszonyuk nőtt. A búvárok csudálkoztak, de megértették, hogy ezek az ősi lények nem akarják, hogy az emberek felfedezzék őket. Lehetséges, hogy a sziget éppen azért sülyedt el, mert felfedezték őket. Ezután a búvárok megtartották ezt a titkot, és csak néha úsztak arra és messziről figyelték ezeket a csodálatos élőlényeket és a szigetet.

 

Csapó Dóra


Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Egy kicsi házikóban lakott az erdő szélén. A ház mögött volt egy kicsi kis udvar. Ott állt egy öreg fa. Az öreg fán kis rügyek voltak. A ház eresze alatt állt egy locsoló kanna. Az öregember felvette, bevitte a házba és vizet töltött bele. Kiment, hogy meglocsolja a virágokat. Madárcsiripelést hallott és felnézett a fára. Ott látott egy kicsi madárfészket, benne kis tojások voltak. Az öregember újra lenézett a virágokra és boldogan mosolyogott. Aztán  elrakta a kannát és bement a házba.

Bálint Palmgren Oscar 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME