A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Hamar megjött a nyár, a nagyvakáció, s mi, unokatestvérek újra együtt nyaraltunk a nagyszüleinknél. Már mindannyian értesültek Lili kecskénk létezéséről, ezért természetesen az idei vakációnak ő lett a fő témája. Nagyapát alaposan kikérdeztük Liliről: hogy érezte magát, hány kilósra hízott, hiányoztunk-e neki? Nagymama esti meséi mi másról, mint a kecskékről szóltak. Kedvencünk Pósa Lajos, egy kecskemamáról és gidójáról szóló meséje lett. Mondókákat, énekeket is tanított nekünk, meg ezt a kecskés körjátékot:

 

Kecske ment a kiskertbe.

A káposztát megette.

Vigyázz kecske, ugorj ki,

jön a gazda megfogni!

 

Mikor nagymama először elénekelte el ezt a kis kecskés éneket, Pistike azon nyomban rákérdezett:

– Nagymama, hogy ment a kecske a kiskertbe? Miért ment oda? Miért ette meg a káposztát?

– Jaj, te kis kíváncsi! – kacagta el magát nagymama. – Rosszabb vagy hét gidónál!

Erre a válaszra nem csak Pistike, de a többi gyerek is felkapta a fejét:

– Nagymama, miért mondtad, hogy Pistike rosszabb hét gidónál?

– Hát csak azért, mert Pistike olyan nagyon kíváncsi, mint egy kis kecske.

– Miért? A kecskék kíváncsiak? – érdeklődtek az unokatestvérek, hiszen ők nem sokat hallottak ezekről az állatokról.

– Kíváncsiak ám! Azt hiszem, ők a legkíváncsibb háziállatok! Meg okosak is! Olyan okosak, hogy meg tudják értetni magukat a gazdájukkal.

– Igazán? Jaj, de érdekes! Meséld el nagymama!

– Gyerekek, azt biztosan ti is észrevettétek már, hogy a kecskék mindent látni akarnak, és szeretik meg is tapasztalni, mi az, amit találtak. Környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek. Azt is tudnotok kell a kecskéről, hogy ügyesen másznak fel mindenre, sziklákra, bokrokra, még fákra is! És kiváló az egyensúlyérzékük. Tesztelik a kerítést és a zárakat, aztán ha valami hibát találnak rajtuk, kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot. Sokat mesélhetnék még a kecskék tulajdonságairól, de könnyen megláthatjátok ezt magatok is. Csak figyeljétek meg, mit csinál Lili, mikor este hazajön a csordával!

Lehet, hogy a kecskék kíváncsiak, de aznap a gyerekek túltettek rajtuk! Egész nap nagymama körül sertepertélt az egész társaság, nem hagyta őket nyugton a nagy kérdés: tényleg annyira kíváncsiak a kecskék, vagy csak túloz nagymama?

Mire eljött az este, a gyerekek felkészültek a nagy kísérletre. Először is azt akarták megtudni, tényleg falánk-e a kecske? Felsorakoztak, mindenik kezében volt valami ennivaló: friss fű, fél alma, sombokor levele, galagonya ága, kecskerágó hajtása, jó adag porcsinlevél, még széna is.

Lili, amint belépett a kapun, azonnal észrevette őket. Hozzájuk szaladt, megállt a gyerekek előtt, mekegett egy sort, majd rendre mindeniktől elfogadta a felkínált ennivalót, kapkodott ide-oda, nehogy elvigyék előle a sok finomságot.

Hogy megtudják, mennyire kíváncsi a kecske, úgy tettek, mintha leltek volna valamit, szorosan körbeálltak és hangosan csodálkoztak:

– Jé, de érdekes…. adjatok nekem is… né, hogy forog… – és ehhez hasonlókat.  

Látszott Lilin, hogy meglepődik, odaszaladt a gyerek-gyűrűhöz, és megpróbált közéjük furakodni. A gyerekek résen voltak, nem engedték. Lili egyre izgatottabban keringett a csoport körül, aztán, mikor látta, hogy sehogyan sem boldogul, odaszaladt nagymamához, és elkezdett keservesen mekegni

– Na, mi van Lili? Mi a baj? – kérdezte nagymama.

– Meeeeek, meeeeeek – mondta Lili panaszosan.

– Mit akarsz mondani nekem?

– Meeeek…. – válaszolta Lili és a gyerekcsoportra nézett.

– Akarod tudni, mit csinálnak?

– Mek, mek – mekegte Lili, de ezúttal vidáman.

– Na jó, gyere, nézzük meg! – mondta nagymama, és Lili olyan boldogan ugrándozva követte, mint aki tudja, hogy sikerül kielégíteni kíváncsiságát.

A gyerekeknek nagyon tetszett Lili okossága, hogy milyen ügyesen meg tudta magyarázni nagymamának, mit szeretne.

Élt egy öreg kecske, és a kis gidója.
Drága szemefénye, aranyos bimbója.
Hajnalban fürdette, széltől is féltette.
Ezüst patak partján szedett, lágy fűvel etette.

Nagy fogú farkasról mesélt neki sokat,
Elviszi a gidót, hogyha szót nem fogad.
Viszi az erdőbe, hamm, bekapja ottan,
Hallod, hogy ordít, most is a vadonban?

Hallgatott a gida, a mesére szépen,
Kis fejét lehajtja, az anyja ölében.
Ugye én jó vagyok, nem visz el a farkas?
Jó vagy kicsi gidám, csak mindig rám hallgass!

Én most megyek a mezőre füvet szedni,
Jól bezárd az ajtót, ne jöjjön be senki.
Megy az öreg kecske, pillangós mezőre
Már az erdőszélen, fehérlik a szőre.

Míg szedi a füvet ezüst patak partján,
Kopogtat a farkas, mint egy szelíd bárány.
Gidócskám, gidócskám, aranyos szentecském,
Hajnalban született, cukros, kicsi kecském.
 
Eressz be, bocsáss be, aranyos kis szentem.
Zölderdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.

Megköszönöm szépen a jóságát bácsi,
De én a virágra nem vagyok kíváncsi.

Édesanyám mondta, hogy be ne bocsássam,
Tágasabb odakint, követem alássan.
Jön az öreg kecske, látja, hogy mi történt.
Szalad batyujával, a vadászhoz tüstént.

A vadász a nagyfogú farkast lelőtte,
mert ez a kis család, kedves volt előtte.
Úgy örült a kecske, ugrált a gidócska,
Tetejézve hullott rá, édesanyja csókja.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME