Itt a nyár. Milyen csodálatos, hogy – bár a hosszú, sötét, hideg téli hónapok alatt bármennyire is eluralkodott rajunk a kicsinyhitűség – egyszerre csak itt áll előttünk a természet teljes pompájában, és hírdeti a magasabb összefüggések, a gyarló emberi voltunk fölötti bölcs gondviselés biztonságot adó jelenlétét. Ilyenkor szokták az ifjakat ünnepélyesen befogadni a gyülekezetekbe, mint érett keresztényeket, vagy az iskolapadból a nagybetűs Életbe kibocsátani, mint tudással felvértezett maturándusokat. Pünkösd, Anyák Napja, Szent Iván mind megannyi felemelő alkalom, örömöt hozó pillanat, igazi ünnep legtöbbünk számára.

 

Voltak és vannak egyéni életünkben és történelmünkben is hosszabb-rövidebb telek, amikor a kikelet nem jött és nem jön annyira megbízható kiszámíthatósággal, mint a természetben. A közöny, netán a csüggedés, a reménytelenség válhat akár hosszabb ideig meghatározó életélménnyé az egyén, a közösség, vagy éppen a nemzet számára. Ám, ha nincs is meg ugyanaz a periodicitás, mint az évszakok váltakozásában, azért ezek a telek is valamikor tavaszba fordulhatnak és fordulnak is, sőt, nyárrá melegedhetnek és érhetnek. Mert ”az nem lehet, hogy ész, erő/ és oly szent akarat/ hiába sorvadozzanak/ egy átoksúly alatt!”, tanultuk meg annakidején, és hisszük mai napig is. Lám, Trianon fájó sebeit végre egységes elhatározással igyekeznek gyógyítani azok, akiknek a választók bizalmat szavaztak, és most - hivatali lehetőségükkel élve - a nemzeti összetartozás eszmei formája után ennek konkrét, államjogi dimenzióját nyitották meg a határon túlra szakadt nemzetrészek számára. Elkezdődött tehát az évtizedekig halogatott vagy politikai vitákba fullasztott nemzeti öngyógyítás, amely helyreállíthatja megrendült önbecsülésünket, de meggyőzheti Európa és a nagyvilág népeit is szándékunk jogos és tisztességes irányultságáról.

 

Reménykedjünk abban, hogy a számunkra immár kilencven éve tartó nemzetpróbáló tél lassan tavasszá enyhül. Bízzunk abban, hogy bölcs és türelmes magatartással, őszinte és jóakaratú igyekezettel, tisztességes és fáradhatatlan munkával siekrül meghoznunk – a bennünket elválasztó országhatárok ellenére - nemzeti megújulásunk évszakát!

 

A Híradó