Fiatal tekintetedben pillanatra megláttam önmagam
Ha most lennék annyi, mint amennyi te
Minden bizonnyal magam is így írnék
Húszévesen: a telefonba, menet közben a buszon.
Ha egy fafaragó mellett utaztam volna
Rám hullik közben a forgács
Tulajdonképpen most is ez történt
Ruhámra repültek szövegfoszlányaid
Levegőbe hajított feleslegei
Beitta magába a gyapjú
Vittem magammal a másik buszra is
Aztán ahogy kattogva beindult a nap
Lepotyogtak rólam szövegmaradványaid
Így lett egyszerre minden üres
Az ülés a tömött buszon
Az emberek tekintete
A sokáig keresett, erőltetett rímek
A rohanás a tömeg tornyai között
Hihetetlen, hogy ez a semmi
Néha a minden.
Megláttál
Megláttalak
Budapest, 2021. május 20.
Antal József
