Ha azt írnám, hogy mindig is látni akartam az északi fényt, vagy hogy egyik legfőbb álmom volt, hogy lássam, nem mondanék igazat. Viszont már gyermekkoromtól vonzott az északi tajgák fenyvesekkel tarkított hófehér hidegsége, kristálytisztasága. Aztán itt, északon eszembe jutottak a régi álmok, a földrajzkönyvek. Ekkor már vágytam látni a sarki fényt. Nem kellett hozzá más, mint néhány ember erős összefogása…
1-2
December 31-én Budapesten repülőre szálltunk két ösztöndíjas társammal s az egyikük ismerősével, és Stockholmban töltöttük a szilvesztert. Az éjfél már az ágyban ért, hiszen másnap hajnali négykor indultunk neki az északi kalandnak, autóval. Első állomásunk (Luleå) eléréséhez 900 km-t kellett leküzdenünk. Hiába haladtunk egyre északabbra, +2 foknál nem akart lentebb menni a hőmérő higanyszála. Aztán 10 óra magasságában tartottunk egy pihenőt, hogy nyújtózzunk egyet, illetve közben azért szépen behavazott tájra értünk már, befagyott tavacskával körítve.
- Antal József
- Találatok: 1918
