A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kedves Ifjak és Gyerekek, a Kékvirág tábor eddigi, és eljövendő résztvevői!

Azt hiszem, mindnyájan haragszunk erre a szemtelen koronás vírusra! Bár olyan pici, hogy még nagyítóval is alig látható, mégis bele tud szólni az életünkbe. Az idén miatta nem volt Kékvirág tábor sem.

Tábor nem volt, de azért írhatunk róla! Itt az alkalom, hogy úgy számoljatok be a táborról, olyannak írjátok le, amilyennek ti elképzeltétek a tökéletes tábort! Vagy annak ellenkezőjét, a rendetlen táborét. Vagy írhattok mesét, verset, amit csak akartok! Versenyezzetek, kinek gazdagabb a fantáziája!

A legjobb írásokat rendre megjelentetjük a Híradó oldalain az őszi, téli és tavaszi számban.

A 2021. júniusi Híradóban pedig a végeredményt közöljük majd!

Természetesen díjazzuk munkátokat, hogy mivel, az maradjon egyelőre titok!

 

Kedves Hajdanvolt Kékvirág Táborozók!

Hozzátok szintén kéréssel fordulunk. Írjatok valamikori tábori élményeitekről! Célunk, hogy ne menjenek feledésbe a tábor 23 éves működésének tréfás vagy felemelő történései! Várjuk írásaitokat! Nevetek mellett életkorotokat is jelezzétek!

 

Az írásokat a tothildiko41@gmail címre várjuk!

Csak egy kék színű virág, mit a kezedben hozol, csak egy kék színű virág, máris hozzánk tartozol…

 

Ez év augusztusában nem lendült magasba a zászlónk!

Bármennyire is reméltük, hogy nyár végére helyreáll a rend, a jelenlegi helyzet (koronavírus-fertőzés veszélye) arra kényszerített, hogy felfüggesszük az idei táborunk megrendezését. 

A következő táborunk időpontjáról, a helyzet alakulásától függően, mindenkit értesítünk majd, azzal a reménnyel, hogy minden gyerek ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel jön majd újra közénk, mint eddig tették.

Mi felnőttek, szervezők, oktatók, a jó Isten segítségében bízva folytatjuk a munkát ugyanolyan jókedvvel és lendülettel, mint eddig is, 23 éven át.

Folytatjuk a tábort működtető Őrszavak – Custos Anyanyelvápolók Egyesülete tevékenységét, ami azt jelenti, fenntartásához követjük a svéd hivatalos szervek szabályát, mely szerint az egyesületek létét a befizetett tagdíjak kell igazolják. A befizetett tagsági díj nemcsak igazolja az egyesület hivatalos bejegyzését, hanem ez határozza meg az állami támogatás mértékét is. 

Tehát kérünk Benneteket, segítsetek munkánk folytatásában, illetve az egyesület megmaradásában az

 

évi 100 SEK/család tagdíj befizetésével.

 

Länsförsäkringar Bank, clearing nr: 9025 kontonr: 1279091

 

 

Üdvözlettel a tábor szervezői,

 

Tompa Anna és Tompa Orsolya

 

Mért félnénk, mért élnénk,

Ha nem egy álomért?

Ha jól számolom, 12 alkalommal voltam a Kékvirág táborozója. Sajnálom, hogy már régen „kinőttem” a táborból, és még nem nőttem bele a táborszervezők munkájába. Pedig úgy érzem, valamikor csak csatlakoznom kellene hozzájuk, hiszen még verekedtem is a táborvezetés jogáért Robival! Vitánk azzal kezdődött, hogy nem tudtuk eldönteni, melyikünk nagymamája az igazi főnök. Az én nagymamám szervezte és rendezte az Ige és anyanyelv versmondó és Bibliaolvasó versenyt. A Robi nagymamája meg a Kékvirág tábort. Mindkét rendezvényen ott volt mindig mind a két nagymama, és persze a táborozó gyerekek, ifjak legtöbbje. Robival nehezen tudtunk zöld ágra vergődni, melyikünk jogosult a majdani táborok vezetésére. Mi ketten soha nem verekedtünk, de ezt a fontos kérdést csak ilyen módon dönthettük el. Én voltam az idősebb, Robi a markosabb. Jól megtéptük egymást, szerencsére jöttek a nagymamák és rendet teremtettek, azt mondták, egyikünk lesz a vezető, a másik a helyettese. Felváltva. Az igazságos ítéletet az idősebb jogán, szerződésben rögzítettem. A nagymamákkal is aláírattuk a fontos dokumentumot, meg is van valahol, de még nem keresem elő, Robi sem sürget, azt hiszem, még ráérünk. Minden eshetőségre készen azért próbálom észben tartani, mi is volt a tábori programban, amin mindketten változtatni akartunk.

A mi táborunkban nem lesz ebéd utáni pihenő, legfeljebb csak azoknak, akik, mivel nem kötelező, csak azért is pihenni akarnának.

A délelőtti foglalkozás olyan lesz, mint ahogyan Sándor és Levente csinálta: miközben a magyar történelemről meséltek, magyaráztak, faragtuk a kopjafákat, vagy gyúrtuk a nemez anyagát, fontuk az ostorokat, szóval munka közben észre sem vettük, hogy megtanultuk a sok érdekes dolgot a magyarokról.

Igaz, Robi nem nagyon rajong az éneklésért, de majd rábeszélem, hogy ezt a programot tartsuk meg, mert minden évben olyan sok éneket hallgattunk, tanultunk, hogy csak na! Emlékszem, egyik évben nem lehetett úgy végigmenni az udvaron, hogy valamerről ne halljad a: „dom, dana dom, dom dana, dana, dana, dooooom” zümmögést. Nekem az tetszik nagyon, hogy a legtöbb ének szövege értelmes, van mondanivalója. Mondjuk ezt csak most tudom így megfogalmazni, és nem a dom-dom-ra gondoltam.

A kicsik nagyon szerették a körjátékokat, főleg az „Ajtó, ablak nyitva van” kezdetűt. Ezt annyiszor játszották, hogy sokszor szóltam, elég lesz, mert a nagymamám nem bírja az iramot. Szóval ezt is érdemes megtartani, persze keresünk majd egy fiatalabb, strapabíróbb nagymamát a kicsikhez.

A Hétpróba mindenképpen marad, meg a Számháború, meg a Ki mit tud, no meg az Álarcosbál. Ezekhez majd megpróbáljuk Rudit és Áront is megnyerni, senki olyan mókásan és érdekesen nem tudta levezetni ezt a programot, mint ők. Legfeljebb felajánljuk, lehetnek tiszteletbeli főnökök. Remélem, ugyanolyan vagányak maradnak, mint voltak együtt – táborozásunk idején! No persze, Robit is, meg magamat is figyelmeztetem, hogy maradjunk mi is használható állapotban. Úgy értem, hogy idősebb felnőtt korunkra ne komolyodjunk el nagyon.

Szabolcs is számíthat meghívásunkra, sőt, majd hozhatja a jövendőbeli feleségét, gyerekeit is, úgy, ahogyan az ő szülei tették velük, mert persze, Ágnesre és Annarózára is számítunk. Alig várom már, hogy én is feleleveníthessem majd néptánctudásomat, sajnos Attila csak egyszer tanította a botos táncot, pedig azt nagyon szerettük Robival.

Ahogy visszaemlékszem, a táborozók eleinte nagyon ragaszkodtak a bulizáshoz, diszkóhoz, mint hivatalos programhoz. Aztán alig táncolt valaki. Hogy mi legyen a mi táborunkban, arról majd egyeztetünk Robival, ki tudja, milyen lesz a divat? Lehet, majd csak a beszélgetést gyakorolják a gyerekek, szóval ez még nem végleges.

A társasjátékok mindig jól működtek, különösen a Maffia, a nyelvi játékok is nagyon sikeres foglalkozás, kivált, mióta naponta volt díj-, illetve inkább jutalomosztás a résztvevőknek a tábor végén, aztán az elért pontszám arányában. Ezek jó és használható programok, megtartjuk, legfeljebb kevesebb édességet osztunk, ha szigorú felnőttekké válunk. Persze, akkor nem leszünk túl népszerűek.

Szobarendpontozás. Meg a titkosok levelezése. Lehet, megtartjuk, már csak a hagyomány kedvéért is! Majd, mikor az ötvenedik tábor lecsengett, csinálhatunk egy összesítést.

Orsit valahogy meg kellene tartanunk, ha nem egyéb, házisárkánynak! Azt nagyon érti, no meg nagyon jól tud főzni is, és szeretem, hogy soha nem csinál ebből nagy ügyet. Mindig jót főzött, hamar, vidáman, nagy csatazajjal fűszerezve!

Van még egy csomó tervem, egyelőre csak homályosak az elképzeléseim, jelenleg az egyetemi vizsgáimra koncentrálok. Ezért kértem meg Ildikó mamát, hogy szóbeli szövegemet ő foglalja írásba helyettem.

PICT0702
Killts-001
Oszkar
200908-Tabor46
Friss-szret

Oscar (23)

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME