Több éve nem voltam már a táborban, egyrészt, mert fölöttem is eltelt az idő, „kiöregedtem” a táborozók közül, másrészt, ahogy telik az idő, mind több lesz a munka, a tanulás. A szabadidőnket nagyon nehéz lett úgy beosztani, hogy mindenre fussa. Nagyon sajnálom, mert a táborban szereztem eddigi életem legkedvesebb emlékeit.
Az én tábori emlékeim inkább Tångagärdéhez kötődnek.
Emlékszem, amikor anyukámmal a tábor felé tartottunk, mennyire vágytam, hogy ott legyünk már. Amikor végre odaértünk, az első dolgunk volt elfoglalni a kijelölt szobát és ágyat választani, hogy a legjobbat kapjuk. Emlékszem, szokásom volt elolvasni, hogy mit írtak a korábbi táborosok az ágyakra, és amikor idősebb lettem, én is rá mertem írni titokban, hogy „itt alszik Tünde” és egy pár szívecskét is rajzoltam. Emlékszem, milyen boldog lettem, amikor mind több és több barát ért végre oda, és hogy minden évben meglepett, mennyire megnőttek egy év alatt. Emlékszem, megbeszéltük a szobatársakkal, mi legyen a szobánk neve, és azután elkezdődött a verseny, hogy melyik szoba takarított legjobban, és melyik kapta a legtöbb boldog emberke jelzést.
Most a kocsiban ülök, és alig várom már, hogy megérkezzünk a Kékvirág táborba! Olyan jó lesz! Én már voltam egyszer, akkor nagyon jó volt, a hírek szerint ez, a mostani még jobb lesz! Már itt is van, látom! Apa beáll a parkolóba, Boróka (ő a húgom) meg én kiszállunk. Nagyon jó meleg van, szépen süt a nap. Remélem, egész tábor alatt ilyen idő lesz.
- Gyere már Apa! – kiáltotta Boróka. Apa kiszállt a kocsiból, és kivette a csomagjainkat.
- Gyerünk, menjünk be – mondta Apa és csomagjainkkal elindult befelé. Az ajtóban ott állt a táborvezető és mindenkit üdvözölt. Itt lelassítottunk Boróval, és bevártuk apát, akit amúgy már rég túlfutottuk.
- Nagyon jó újra találkozni! – fogott kezet apa a táborvezetővel, akinek a nevét – ez igazán ciki – elfelejtettem.
- Hallottuk, hogy most új szabadidő vezető jön el bemutatni, hogyan kell kézműveskedni. Jó, hogy minden évben meghívtok valakit, aki magyar szokásokról beszél – mondta apa, és elkezdődött egy hosszas beszélgetés.
Kedves Ifjak és Gyerekek, a Kékvirág tábor eddigi, és eljövendő résztvevői!
Azt hiszem, mindnyájan haragszunk erre a szemtelen koronás vírusra! Bár olyan pici, hogy még nagyítóval is alig látható, mégis bele tud szólni az életünkbe. Az idén miatta nem volt Kékvirág tábor sem.
Tábor nem volt, de azért írhatunk róla! Itt az alkalom, hogy úgy számoljatok be a táborról, olyannak írjátok le, amilyennek ti elképzeltétek a tökéletes tábort! Vagy annak ellenkezőjét, a rendetlen táborét. Vagy írhattok mesét, verset, amit csak akartok! Versenyezzetek, kinek gazdagabb a fantáziája!
A legjobb írásokat rendre megjelentetjük a Híradó oldalain az őszi, téli és tavaszi számban.
A 2021. júniusi Híradóban pedig a végeredményt közöljük majd!
Természetesen díjazzuk munkátokat, hogy mivel, az maradjon egyelőre titok!
Kedves Hajdanvolt Kékvirág Táborozók!
Hozzátok szintén kéréssel fordulunk. Írjatok valamikori tábori élményeitekről! Célunk, hogy ne menjenek feledésbe a tábor 23 éves működésének tréfás vagy felemelő történései! Várjuk írásaitokat! Nevetek mellett életkorotokat is jelezzétek!
Levél az Olvasóhoz Kedves Híradó Olvasók! Tegnap a Városligetben sétáltam, s feltűnt, hogy a fák nagyrészt még zöld lombkoronájába itt-ott már sárga szín vegyül. „Most a ligetbe bolygok délután […] / Levelük a fák az aszfaltra sírják / és csengenek…
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
