Főzőcske
Városkánk kastélyparkjában sétáltam az unokáimmal. A gyerekek elkezdtek játszani. A kisfiú egy nagy lapos követ kinevezett kályhának és azt mondta a húgának, hogy most ne húst süssenek, hanem inkább levest főzzenek. Egy ágacska volt a kés, a falevelek az aprítani való. Vagdosott, közben magyarázott:
- Most gulyást főzünk. Fogok egy gólyát...
Mennyivel értelmesebb lett így a gulyás, illetve gólyásfőzés! Mert mit tudja egy svédországi magyar kisgyerek, mi fán terem a gulya és a gulyás? A gólya meg itt van a szeme előtt.
Egy másik alkalommal észrevettük, hogy a kastélypark szabadtűzhelyéről használat után nem takarították el az elégetett faszenet. A kisfiú felszedett egy kis botocskát a földről, és odakiáltott nekem:
- Mama, gyere, levest főzünk. És elkezdte kavargatni a szenet. Megkérdeztem, mi is lesz ez ebből?
- Nem látod, Mama, káposztaleves – kålsoppa!
Svédül a káposzta kål a szén kol, mindkét szót „kól”-nak ejtik.
Álom
A három éves Olívia keservesen felsírt álmában. Reggel az édesapja megkérdezte, mi történt, miért sírt éjjel? Fájt valamije, vagy talán rosszat álmodott?
- Azt álmodtam, hogy az ágyamra mászott egy nagy pók. – mondta a kislány.
- De drága gyermekem, hát miért nem szóltál nekem? – kérdezte az apa
- Hogy szólhattam volna? – kérdezte a kislány csodálkozva - Te nem voltál benne az álmomban.
Erdőtől a fát…
Egyik évben a svédországi iskolákban afrikai faültető segélyakció indult. A mozgalmat a nagy fa-fogyasztó, az IKEA bútorgyár hirdette meg azzal a céllal, hogy a fásítás által könnyebbé tegyék az afrikai gyerekek életét. A svédországi gyerekek kupakokat gyűjtöttek, valami módon azt is kiszámították, hogy hány kupak szükséges egy facsemete vásárlásához. A gyerekek szorgalmasan hordták a kupakokat, számolgatták, mennyivel járulnak hozzá az akcióhoz. Viktor unokám elmesélte az apjának, mennyire állnak a gyűjtéssel. Aztán nagyon elgondolkozó arccal hozzátette.
- Csak azt nem értem, mit kezdenek az afrikai gyerekek ilyen sok fával?
Telihold
A következő történetet Maróti László Göteborgból küldte be.
Kislányunkról jutott eszembe: magyarul már beszélt, de amikor első napjait töltötte az óvodában, naponta több és több svéd szó ragadt rá. Egy nyári estén jött elém a szomszédék Rogerjával, s meglátta az akkor még alacsonyan álló hatalmas teliholdat. Azt mondta Rogernak:
- Titta, Holden!
- Tóth Ildikó
- Találatok: 1886
.jpg)
