A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Szívesen énekelnek a gyerekek a táborban. A már ismert énekeket magabiztosan, az újakat eleinte bizonytalanul, de egyre lelkesebben:

-„Szélről legeljetek, fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili kút, szanyi kút, szentandrási  sobrikút.”

A helyes dallam, szövegtanulás mellett az oktatók nagyon odafigyelnek a pontos szövegértésre is. Így a gyerekek az énekléssel egybekötve megtanulnak olyan táj jelegű szavakat is, melyekkel a mindennapi életben nincs alkalmuk találkozni. Bizony, ez nem csak a gyerekekre vonatkozik, sok felnőtt is csak énekli a népdalokat, anélkül, hogy tudná például, hol van a dalban megénekelt helység. A táborban tanultam meg én is, hogy a Csitári hegyek valóban léteznek, méghozzá a Felvidéken, a mai Szlovákia területén. Ugyan itt, méghozzá Csitárhoz egészen közel vannak Szil, Szany, és Szent András községek is.

Mikor az idézett, már sok gyerek által ismert éneket kezdtük tanulni, megbeszéltük, mit jelent a „szélről legeljetek” kifejezés. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek ismeri már ezt az éneket, nem kellett sokat magyarázzunk. Évekkel ezelőtt egyik ebédnél megkérdeztem az asztaltársaimtól:

-  Lányok, tudjátok-e, mit jelent az, hogy szili kút?

Az egyik elsőtáboros kislány azonnal válaszolt:

-         Hát persze. Ez az az izé, amit a nagylányok beoperáltatnak maguknak, ha kicsi a cicijük.

 

S míg sok vidám csínyét nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"”
(Kaffka Margit: Petike jár)
 
Új rovatot szeretnénk indítani. Szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek, szülők, nagyszülők, érdeklődők tollából. A gyermeknevelésről, különös tekintettel a svédországi két, illetve többnyelvű közegre, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszák a Híradó olvasóival a sok kedves, bohókás történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gyógyírt találnak a gondokra, bajokra is. 
Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.
 

Hétköznap reggel van és a szokásos, munkába-óvodába indulás előtti enyhe stressz-hangulat terjed a tavaszi levegőben. Viktor fiam négy éves, és még igazán nem érdekli a felnőttek örökös időhiány miatti jajgatása. Sok huza-vona után csodák csodája, valahogy mégis útnak indulunk. A garázs lejáratáig elég hosszú az út, és a rózsabokrokban, a fűszálak között sok érdekes és izgalmas dolog rejtőzik. Pechemre a nyuszi-mama is pont most hozta ki három kis mitugrász kicsinyét a napfényre sütkérezni.
Viktor mindennek végére szeretne járni, én – egyelőre – türelmesen nógatom:
– Gyere, kisfiam, a papa elkésik a munkából.
– Akkor maradjunk itthon és nézzük meg, hol laknak a kis nyuszik.
– Nem lehet… és most siessünk, tényleg késő van már.
A garázs bejáratához lépcsők vezetnek lefelé. Én előre sietek, nagy igyekezetemben nem veszem észre, hogy Viktor nincs mögöttem. Visszalépek néhány lépcsőfokon, és látom, hogy valamit nagyon vizsgál a harmatos fűben. Észreveszi, hogy feljöttem és őt nézem, és mielőtt még kirobbannék, gyorsan megszólal:
– Papa, gyere gyorsan ide, valami nagyon érdekes van itt!
– Viki, mondtam már, hogy nincs időnk, azonnal gyere!
– De Papa, ez egy igazán érdekes… piros bogár!
Az órámra nézek, eddig hat perc késésben vagyunk. Újra szólok, ezúttal a hangom hangosabb és türelmetlenebb, mint eddig:
– Azonnal gyere, mondtam már, hogy most nincs időnk ilyesmire!
– De papa, ez egy igazi, piros… csodatévő bogár! – próbálkozik utoljára a fiam, majd a tekintetemet látva, kénytelen-kelletlen elindul felém. Sajnálom is, mert látom rajta, hogy bántja a dolog, de nincs mit tennem, be kell érnem időben. Még megfordul egyszer, visszanéz, hátha mégis rá tudna venni arra, hogy megnézzük azt a piros bogarat a fűben ezen a napsütötte tavaszi reggelen. A lépcső fokain lépkedve szinte pánikhangulatom támad, talán mégis vissza kellene menni… viszont nincs időnk ilyesmire. A garázsajtó súlyosan becsapódik mögöttünk, és oda a harmatos fű, a napfény, a sütkérező nyúlcsalád.
 
Ennek a kis történetnek több mint négy éve már. Azonban valahányszor a garázs felé ballagunk, nem telik el egyetlen alkalom sem, hogy ne jutna eszembe… és titkon várom, hátha egyszer majd visszarepül hozzánk az az igazi piros, csodatévő bogár. Még akkor is, ha elkésem a munkából.
 
Bálint Endre Levente
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME