A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

4 éves kislányommal sétáltam. A gyerek lehajolt, felszedett valamit a földről és betette a szájába. Én azonnal rászóltam, köpje ki, és többet soha ne csináljon ilyesmit.

-         Miért? – kérdezte meg rögtön.

-         Azért, mert a földön volt, ahol rengeteg ember jár, nem tudod elképzelni sem, milyen sok bacilus lehet rajta. És bacilusokat enni nagyon veszélyes dolog, megbetegedhetsz.

A gyerek csodálattal nézett rám és megkérdezte:

-         Anya, te honnan tudod ezeket?

Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak neki.

-         Minden anyuka tudja ezt. Ez egyik része a mamapróbának, minden ilyesmit meg kell tanulni, mert csak az lehet anyuka, aki sikeresen vizsgázik.

A gyerek elégedett lehetett a válaszommal, mert nem kérdezett többet. Hallgatva sétáltunk tovább, de úgy látszik az én válaszomon gondolkodott, mert kicsit megrántotta a kezemet és azt mondta:

-         Anya! Most már értem! Akinek nem sikerül a vizsgája, azokból lesznek az apukák.

-         Pontosan! - hagytam helyben a megállapítást kissé kajánul mosolyogva.

A kisgyerekek (a nagyok is) szeretnek játszani. Szeretik a „kézzel fogható” dolgokat, ezért az iskolában sokkal könnyebben és gyorsabban megértik a számok világát, ha azt eléggé szemléletesen tárjuk eléjük. A halmazok fogalma különböző színű kupakokkal nagyszerűen magyarázható. A kupakok segítségével könnyen megértették a kevesebb-több, könnyebb-nehezebb, stb fogalmakat is. A gyerekek nagyon élvezik színek szerint is csoportosítani, számolgatni.

Szülői értekezletet hívtam össze, az egyik anyuka mesélte, hogy megkérdezte a fiát, történt-e valami az iskolában, amiről neki is tudnia kellene? A gyerek vonogatta a vállát, az anyuka noszogatta:

-         De hát mondj valamit, mi az, amit te a legjobban kedvelsz az iskolában?

-         A játszás. 

-         Mégis milyen játékot?

-         Hááát… a kupakokkal. Az órán… De ne szólj a tanító néninek, mert ő azt hiszi, matekezünk.

Elmesélte Bernát Enikő

Ilyenkor, ősz felé, iskolakezdéskor, mindig eszembe jut, hogyan is volt, milyen is volt, mikor még a gyerekeimet indítottam útnak. Mivel az ember hajlamos a múltra amolyan: bezzeg az én időmben – módra emlékezni, többnyire kedves, megható kis emléktöredékek jönnek elő. Amit viszont sehogyan sem tudok megszépíteni, mert nagyon sok gondot okozott, az a gyermekeim étkeztetésének megoldása volt. Bizony, akkoriban az iskolákban nem volt diákétkeztetés, mint ahogy a legtöbb országban jelenleg sincs. A gyerek otthon reggelizett (ha éppen nem felejtette el, vagy nem volt kedve enni). A gondos szülő által előkészített, becsomagolt tízórait/uzsonnát, a gyerek meg legtöbbször otthon, vagy a táskájában felejtette. Gyakorlatilag jóval dél után, valamikor három, vagy négy óra felé, esetleg még később, mikor a szülők is hazaértek a munkából kapott újra enni a kisgyerek.

Már Svédországba érkeztemkor megcsodáltam, (és teszem ma is), hogy a gyerekek enni kapnak az iskolában. Unokáim beleszülettek ebbe a társadalomba, számukra ez a természetes, ezért már egészen kicsi korukban meséltem nekik arról, hogy nőttek fel a szüleik, milyen nehéz probléma volt az étkeztetésük megoldása. Unokáim hallgattak figyelmesen, meg is ígérték, hogy nem feledkeznek meg az elmeséltekről. Időnként érdeklődtem, mi volt az iskolai menü, hogyan ízlett. Oscár unokám egy vendégnek arra a kérdésére, hogy milyen ételt szeret a legjobban válaszolta ezt az őszinte, és persze, nekem nagyon tetsző véleményét:

-Úgy általában, nem szeretem a svéd ételeket. Van, amit igen, de a legtöbbet nem. De azt sem mondhatom, hogy a magyar ételeket szeretem, mert nem tudom, milyen is az. Én csak egyet tudok mondani: mindent szeretek és megeszek, amit a magyar nagymamám főz.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME